Budapesten az autós közlekedés a legtöbb helyen versenyképes, de egyes szakértők szerint itt az idő a változásra. Friss elemzést mutattak be az autófüggőség letörésére.
A közlekedésben is rendszerváltásra van szükség – állítja egy friss szakértői elemzés. Az elmúlt évtizedek közlekedéspolitikája ugyanis nem a közjót, hanem az autó uralmát szolgálta. A szerző közlekedés- és várostervező, a Fővárosi Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság Tisza Párt által delegált tagja, az Ekonomi, a G7 véleményrovatában tette közzé gondolatait. Az írásban megfogalmazott vélemények a szerző álláspontját tükrözik.
Budapest autófüggőségi térképe
Campanelli és szerzőtársai idén publikált Car Dependency Index (autófüggőségi index, CDI) kutatása 18 európai és észak-amerikai városban mérte meg, mennyire szorul rá a lakosság az autóra. Az eredmény egyértelmű: az autófüggőség nem viselkedési döntés, hanem a városi forma térbeli következménye. Saját kutatásban elvégezték Budapest CDI-elemzését is. A város összesített értéke 0,122, ami Bécs (0,129) szintjén áll. De ez az átlag félrevezető.
A budapesti CDI-térkép nem mutat egy kék magot és egy vörös peremet, ami egy „normális” európai nagyváros mintázata lenne. Ehelyett egy szétszabdalt, mozaikos képet látunk: a kék foltok szétszórtan, szigetszerűen jelennek meg a metróvonalak és a nagyobb villamosvonalak mentén, de a város túlnyomó része fehér, rózsaszín vagy vörös. Még a belvárosban is alig van összefüggő kék terület – vagyis még ott sem kínál a közösségi közlekedés egyértelmű előnyt az autóval szemben.
Ez azt jelenti, hogy Budapesten az autó szinte mindenhol versenyképes vagy egyenesen domináns. A peremkerületek mélyvöröse egyértelmű autófüggőséget jelez, de a belváros fehérje-halvány rózsaszínje is azt mondja: itt az autó legalább annyit ér, mint a közösségi közlekedés.
Autófüggőségi index (CDI): rácspontonként azt mutatja, hogy észszerű utazási időn belül autóval vagy közösségi közlekedéssel érhető el több mindennapi szolgáltatás, célpont — a pirosabb területeken az autó, a kékebbeken a közösségi közlekedés ad nagyobb hozzáférést. Szerző: Danka Levente, Város és Mobilitás Intézet
Az autózás rejtett költségei
A gépjárműforgalom rejtett költségei – amelyeket nem az autózó, hanem a társadalom egésze fizet – sokrétűek:
- Légszennyezés és zajterhelés
- Közúti balesetek
- Energia- és olajfüggőség
- Közterületek elvesztése
- Ülő életmód okozta megbetegedések
Magyarországon évente több ezer ember hal meg vagy sérül meg súlyosan közúti incidensekben, a légszennyezés okozta idő előtti halálozás pedig ennek többszöröse. A gépjárművek kiszorítják a gyerekeket az utcáról, a szülőket „mamataxivá” degradálják, és a nők mozgásszabadságát aránytalanul korlátozzák – vélekedik a szerző.
A szakma egy csoportja április 12-én közzétette a Közlekedési minimumot, egy alulról jövő szakmai iránytűt, amely a transzparencia, a méltányosság, a fenntarthatóság és a hatékonyság mellett áll ki. A dokumentum fontos alapelveket rögzít: a közúti forgalmi igények korlátlan kielégítése nem lehet cél; a kerékpárforgalmi hálózat kiemelt prioritás, illetve a közösségi közlekedési csomópontok körüli fejlesztések az elsődlegesek.
De a Közlekedési minimum – ahogy a neve is mutatja – minimum. Nem mondja ki elég határozottan, hogy ez egy paradigmaváltás, hogy a fejlesztési elveket azon közlekedési módok köré kell szervezni, amik ezeket a célokat elérik.
A közlekedési hierarchia egyszerű logikán alapul: a legkevesebb közpénzből a legtöbb embernek a gyaloglás és a kerékpározás biztosít mobilitást. Egy kerékpárút építése töredékébe kerül egy autóúténak, miközben sokkal több embert szolgál ki – olvasható a G7 cikkében.
Az publikáció szerint a tanulság világos: nem elég a meglévő közösségi közlekedést fenntartani, az egész rendszert át kell alakítani. A belvárosban az autózás relatív előnyét kell csökkenteni: forgalomcsillapítás, parkolási reform, összefüggő kerékpárhálózat. A külső kerületekben és az agglomerációban pedig a közösségi közlekedés elérhetőségét kell radikálisan javítani – elsősorban a vasúti és HÉV-hálózat fejlesztésével, ami a CDI-tanulmány szerint is a leghatékonyabb eszköz az autófüggőség csökkentésére.
A cikk az Ekonomi, a G7 véleményrovatában jelent meg. Az írásban megfogalmazott vélemények a szerző álláspontját tükrözik.
