A Margit híd 150 éve ível át a Dunán, története pedig tele van meglepő fordulatokkal. Pontosan 150 évvel ezelőtt, egy ragyogó tavaszi napon a kor ünneplőbe öltözött polgárai ellepték a vadonatúj hidat. A Margit híd nem csupán egy újabb átkelő volt: merész álmok, nemzetközi versengés és egy modern nagyváros születésének jelképe lett.
A híd, ami egy francia álomból született
A híd létrejöttét egy 1870-es törvény alapozta meg. Mivel Magyarországon ekkor még nem állt rendelkezésre kellő tapasztalat egy ilyen méretű vasszerkezetű híd megtervezéséhez és kivitelezéséhez, a kormány nemzetközi pályázatot hirdetett. A beérkezett pályaművek között számos magyar terv is szerepelt, végül azonban a francia Ernest Goüin és a Société de construction des Batignolles vállalat terveit választották ki, és ezen tervek alapján indulhatott meg az építkezés.
Amikor a Duna közbeszólt
A kivitelezés azonban számos akadályba ütközött. A Duna szeszélyes vízjárása többször is keresztülhúzta a számításokat: 1873-ban és 1874-ben áradás miatt hónapokig szünetelt a munka, majd 1875-76 telén egy újabb árvíz ismét leállította az építkezést. A kezdeti lépések sem voltak zökkenőmentesek: a szerződés aláírása féléves késéssel történt meg, és az építőanyagok is késve érkeztek a helyszínre.
A szerencsejáték, ami felépítette a hidat
A híd több mint 5 millió forintos költségét a kormány egy különleges pénzügyi konstrukcióval biztosította: sorsolási kölcsönkötvényeket bocsátott ki. Ennek lényege az volt, hogy a befektetők 100 forintos kötvényeket vásárolhattak, majd félévente kisorsolták a nyerő szelvényeket. A szerencsések a befizetett összegnél többet kaptak vissza: kezdetben 104, később akár 200 forintot is. A kötvényekből összesen 24 millió forint folyt be, ami nemcsak a Margit híd megépítését fedezte, hanem lehetővé tette a Lánchíd állami megvásárlását is, sőt, további hidak építésére is jutott belőle.
Andrássy Gyula és a nagy vízió
A híd helyszíne kezdetben heves vitákat váltott ki. A városfejlesztők és építészek nem értették, miért éppen a pesti és budai iparterületek közé akarják felépíteni az új, elegáns hidat. Lobbitevékenység is indult a döntés megváltoztatásáért, ám Andrássy Gyula miniszterelnök nem engedett. Ekkor már folyt a Nagykörút kialakítása, és a koncepció szerint a pesti belvárost átszelő sugárút a Margit hídon át Budán folytatódott volna, létrehozva egy olyan főútvonalat, amely nemcsak összeköti, de egyben egyesíti is a két városrészt.
A nagy nap: 1876. április 30.
1876. április 30-án, délben hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen a Margit híd átadásának. A kormány tagjai, a főváros elöljárói és a hadsereg képviselői is megjelentek – hogy utóbbiak miért voltak jelen, arra később visszatérünk. József főherceg képviselte az uralkodót. A ceremónia csúcspontján a tömeg a díszvendégekkel együtt átsétált a hídon, szimbolikusan is összekötve a két városrészt.
Egy híd, ami folyamatosan változott
Az eredeti Margit híd egészen másképp festett, mint ma. Keskenyebb volt, és az útburkolata fakockákból állt. A Margitszigetre vezető szárnyhíd csak a századfordulóra, 1899-1900-ban épült meg. A hidat később, Mihailich Győző tervei alapján 1935 és 1937 között kiszélesítették. A mai, modern formáját pedig csak 1947-1948-ban nyerte el.
A tragédia, ami sokkolta a várost
A második világháború végén a hidat szinte teljesen elpusztították. A megszálló német csapatok aláaknázták az összes budapesti hidat. A Margit híd pesti oldala teljesen váratlanul, 1944. november 4-én, a délutáni csúcsforgalomban robbant fel. A várost sokkolta a tragédia, több száz áldozatot követelt. A mai napig nincs teljes konszenzus a tekintetben, hogy véletlen baleset volt-e, vagy a németek bosszúja a magyar kiugrási kísérlet miatt. Alig két hónappal később, 1945. január 18-án a megmaradt hídrészeket is felrobbantották. A pusztítást az is segítette, hogy a hidakat katonai objektumként kezelték, így már az építéskor, a Hadügyminisztérium kifejezett kérésére, robbantópontokat alakítottak ki rajtuk.
Miért törik meg a híd a közepén?
Budapest hídjai egyenesen ívelnek át a Dunán – egy kivétellel. A Margit hídnak nagyjából a közepén van egy jellegzetes törés. Bár sokan azt gondolják, ez a Margitszigetre vezető lehajtó miatt van, a valódi ok sokkal prózaibb: a Duna sodrása. A tervező francia mérnökök pontosan tudták, hogy a folyó a szigetnél két ágra szakad, majd újra egyesül. A pilléreknek a folyás irányába kell állniuk, hogy minél kisebb ellenállást fejtsenek ki. Ez a biztonsági megfontolás adja a híd egyedi, megtört vonalvezetését.
A szárnyhíd, ami sokáig csak álom volt
A Margitszigetre vezető szárnyhíd megépítése rengeteg akadályba ütközött. A sziget akkoriban még József főherceg magánbirtoka volt, ahová a városlakók csak belépő ellenében látogathattak el. Felmerült a kérdés: miért építene az állam utat egy magánkézben lévő parkba? A helyzetet tovább bonyolította, hogy a sziget rendezetlen, buja terület volt, és egy kisebb sziget is elválasztotta a hídtól, amit végül egyszerűen elkotortak. Végül a főváros és a főherceg megegyezett, és közös anyagi ráfordítással 1900-ra elkészült a szárnyhíd, megnyitva az utat a Margitsziget előtt.
