Hogyan és mivel utaztak Budapesten a mai értelemben vett vasút és modern közlekedési eszközök feltálálása előtt? Budapest közlekedési hálózata mára a város minden pontját összeköti, az erre való törekvés már a 19. században is jelen volt. Pest város vezetése az 1800-as évek elején igyekezett lehetővé tenni olyan, főként vasúti közlekedési eszközöket, amelyek segítségével minden osztálybeli polgár számára megkönnyítette a városon belüli utazást.
Pesten az 1820-as évektől rendelkezésre állt az úgynevezett lóvontatású vasút – amely a városon belüli “tömeges” közlekedést tette lehetővé. Ezen lovas kocsik már sínen jártak, a kocsikat pedig annak nagyságától függően egy vagy kettő ló húzta.
A lovas közlekedés modernizálására 1826-ban született meg számos terv – ekkor ugyanis már nem csak Pest belvárosán belül, hanem azon kívülre is szerettek volna kiépíteni egy átfogóbb hálózatot. A tervek többsége meg is valósult, azonban nehézségek is övezték a munkálatokat. Az első ilyen a Pest és Kőbánya útvonalat összekötő vasút terve volt, amely azonban a síneket tartó gerendák nem megfelelő kiépítése miatt végül eltörlésre került. Ezen felül pedig a lovak terhelhetőségének kérdése is számos problémát vetett fel.
Több évtized kellett ahhoz, hogy rájöjjenek – a lóvasút átfogóbb hálózaton bevetett tervét el kell vetni, helyette inkább a modern technológia vívmányait és a gőzgépek adta lehetőségeket kell kihasználni. Az új szárazföldi modern közlekedés úttörőjének számító londoni gőzvasút példáját követve, a világ első gőzvasútjához képest csupán 20 évre rá, 1844-ben jelent meg az első magyar gőzvasút terve.
1845-ben került sor az első próbamenetre, amely a Pesti Indóháztól – mai Nyugati Pályaudvartól a Palotáig – a mai Rákospalotáig tartott. A megnyítón részt vett József Antal főherceg és családja. A vasút 7 fogatból állt, minden kocsiban 50 vendéggel; 1,6 km-t pedig 14 perc alatt tett meg.
A kezdeti sikereknek köszönhetően végül 1846. júliusában hivatalosan megalakult a Magyar Középponti Vasút – ezzel megszületett a Buda nevet viselő első magyar gőzmozdony is, amely Pest és Vác között közlekedett, a menetidő 59 perc volt.
Ezt követően 1847-ben Szolnok felé indult meg a következő vasútvonal. 1848-ban pedig az osztrák Marchegg városa, valamint Pozsony között – amely
A magyar vasút megalapítása mellett a pályaudvarok kérdése is napirendre került. Annak ellenére, hogy Széchenyi István már korábban több országgyűlésen is felvetette a négy fő vasútvonal kiépítését, a mai értelemben vett pályaudvarok kivitelezési tervei csak a 19. század közepén születtek meg. Érdekességképpen megemlítendő, hogy pályaudvarok tekintetében még így is az élvonalban jártunk Európában.
A Nyugati Pályaudvar – korábban a Pesti indóház – 1846-ban épült, innen indult az első vasútvonal. Az élénkülő forgalom és a terület szűkössége miatt az indóház épülete lebontásra került, 1874-77 között az Eiffel-csoport által épült meg a ma is látható Nyugati Pályaudvar, melynek nevét 1892-ben véglegesítették.
Az Északi Pályaudvart az 1860-as években építették Kőbányán, amely a szén szállítás egyik központi pályaudvarává vált Pest és Salgótarján között, ezt követően pedig számos alkalommal próbálkoztak a személyiforgalom fokozásával is, azonban a kihasználatlanság miatt végül 2005-ben végleg bezárt.
A Déli Pályaudvar 1861-ben nyílt meg a többi pályaudvartól eltérő, modern kinézettel. Óriási áttörésnek számított, hogy a vasútvonal Buda területét is érinti. A“Déli” nevet 1873-ban kapta meg.
A Keleti Pályaudvar 1884-ben nyílt meg, eredetileg központi Indóház volt, végleges nevét 1892-ben kapta meg. A korszak második legforgalmasabb pályaudvara volt.
A MÁV jogelődje, a Magyar Királyi Államvasút 1868-ban születetett meg. Ugyanebben az évben indult meg az első zugligeti lóvasút a Lánchíd és Zugliget között – így a lóvontatású vasút budapesti bővítésének terve is végül megvalósult.
Budapest a 19. század végére egy modern, élhető és kiváló közlekedési hálózattal rendelkező nyugati várossá vált.