A Duna szabályozásának kérdése a 19. század közepétől egyre sürgetőbb téma volt. Az 1838. évi árvíz hatására a soron következő országgyűlés is napirendjére tűzte a magyarországi folyók szabályozásának ügyét, azonban sem akkor, sem az elkövetkező évtizedekben nem sikerült áttörést elérni. A szabadságharcot megelőzően még Széchenyi Istvánnak sem sikerült előteremtenie a szükséges pénzt.
A 70-es években megindultak a munkálatok, azonban 1875-76 telén a nagy mínuszok vastag jégtorlaszt képeztek a Dunán, ami egymás után három áradást eredményezett.
1876. március 14-én betört a víz a budai területekre, két nappal később pedig már Újpestet, a Tabánt, és Lágymányost is elöntötte, a Margitszigetet pedig ellepte az árvíz.
Buda utcái inkább emlékeztetnek Velencére, a közlekedést csak csónakokkal lehetett megoldani.
Az árvíz során összesen 19 400 főt lakoltattak ki, nagyrészüket a pesti oldalról, ahol a talajvíz megemelkedése miatt a korban elterjedt pincelakások lakhatatlanná váltak.
A képen a 1740-1761 között épült Felsővízivárosi Szent Anna-plébánia.
Az 1875 őszére elkészült új árvízvédelmi védművek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, Pest belterületére nem tört be a Duna, Budán azonban az alacsony rakpartot könnyen átlépte a vízállás, Ráczváros és Víziváros nagy részei is víz alá kerültek. Az árvíz Budapesten 8,67 méteren tetőzött.
Pesti Napló 1867. március 29-i számában az alábbiakat írta:
„A dicséret és magasztalás minden szavánál hangosabban szól a budapesti férfiak vállvetett munkájának eredménye, melyre a főváros mindig büszkén fog hivatkozni, hogy a négy hétig tartó árvíz alatt, melyben három városrész víz alatt állt, több száz ház összedőlt s 19000 embert kellett rövidebb-hosszabb időre elszállásolni és élelmezni, hogy ennyi veszély és nyomorúság közepette Budapesten egy emberélet sem veszett el, és egy ember sem maradt födél és kenyér nélkül.”
A fagyos napok során a technika is segítséget nyújtott, az árvíz elején a posta behúzott egy közvetlen távíró vonalat, amin keresztül a Duna-menti településekkel tartották a kapcsolatot. Az árvíz ideje alatti több mint tízezer távirat felgyorsította a kommunikációt és az információcserét.
