Ki ne csodálná meg a Vörösmarty téren álló Gerbeaud cukrászdát és annak épületét? Évszaktól és évszázadtól függetlenül a Gerbeaud ház mindig is a belváros egyik ékköve volt. Mind a késő szecessziós stílusban épült ház szépsége, mind pedig a földszinten található Gerbeaud cukrászda máig vonzza a turistákat és az édesszájú látogatókat.
Az épületet 1858-ban, az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) emelték, érdekességképpen megemlítendő, hogy 1858-1870 között még nem volt cukrászda funkciója. A komplexum emelésekor az épületnek három tulajdonosa volt, akik különböző területről érkező értelmiségiek és kereskedők voltak – ennek ellenére végül közösen, Hild József terveit elfogadva teremtették meg a máig látható egybefüggő homlokzatot, amely később a Gerbeaud ház és cukrászda szimbólumává vált. Egészen 1870-ig az épület különböző üzleti és kereskedelmi tevékenységeket látott el.
1884-ben költözött Magyarországra a szakmájában már híressé vált svájci származású cukrászmester, Gerbeaud Emil; aki Kugler Henrik akkori cukrászda tulajdonos és cukrászmester meghívásának tett eleget. A meghívás célja pedig az volt, hogy Gerbeaud vegye át az 1858-ban alapított, 1870-ben Gizella térre áthelyezett Kugler cukrászda tulajdonát és üzemeltetését.
Ennek eleget téve Gerbeaud Emil 1884 őszén “Gerbeaud-Kugler utóda”-ra nevezte át a cukrászdát. A tulajdonosváltást követően rövidesen bemutatásra került az akkor szinte ismeretlennek számító francia mignon, amelynek köszönhetően a cukrászda máris óriási népszerűségnek örvendett.
Természetesen a siker nem csupán a finom francia süteményeknek volt köszönhető.
A nyugati világot idéző előkelőség és a magasztos szalonoknak hála, a cukrászda hamar a belvárosi értelmiség gyakori találkozóhelyévé vált. Több politikai klubnak és pártnak adott gyakori gyülekezési helyet. Számos legenda kering arról is, hogy maga Erzsébet magyar királyné (ismertebb nevén, Sissi) is gyakran fordult meg a cukrászdában.
A cukrászdában tett legutóbbi látogatásomon szerencsém volt több információt megtudni Sissi cukrászdai tartózkodásairól, azonban máig vita övezi, vajon melyik volt a kedvenc szalonja és mit fogyasztott szívesen. Az elmondások szerint és amennyiben forrásaim hitelesek, a szalon és a cukrászkészítményekre esett választás a látogatás időszakától és az adott eseménytől függött.
Gerbeaud Emil amellett, hogy a kor egyik legelismertebb cukrászmestere volt, kiváló üzleti érzékkel is rendelkezett. Az újításokhoz való jó érzékének köszönhetően a cukrászda az ezredforduló végére mind méretében és személyzetében, mind pedig kínálatában óriásit ugrott.
1890-re a cukrászda több olyan terméket mutatott be, amelyek mára már minden cukrászdában megtalálhatóak. Akkoriban viszont, ezek áttörő kuriózumnak számítottak. Ilyen volt például a teasütemény – amely kiválóan társult a szalonbeszélgetések mellé; az úgynevezett csemegecukorkák, a vajas krémek és a különböző ízesítésű fagylaltok – amelyek mind megtalálták a maguk vevőközönségét. Mindezen termékek, az elegancia és az újítások hamar világhírű sikert hoztak Gerbeaud Emilnek. Azt azonban senki sem merte remélni, hogy az igazi elismerés 1895-ben érkezik, amikoris a máig ismert és világhírűvé vált macskanyelv és a konyakmeggy került bemutatásra. Egyszerű csokoládék, gondolhatnánk. Ne feledjük, hogy a csokoládé ekkoriban mondhatni luxus terméknek, igazi ínyencségnek bizonyult, pláne ha eltért a megszokott “bonbon” formától vagy ha éppen alkohollal, jelen esetben konyakkal egyesítették.
A Gerbeaud név ekkor vált máig törhetetlen fogalommá.
A következő esztendőkben a cukrászda tovább népszerűsítette hírnevét, részt vett az 1896-os Milleniumi Ünnepségeken, Gerbeaud Emil pedig cukrászmesterként több európai világkiállításra is ellátogatott.
Gerbeaud Emil 1919-ben bekövetkezett halálát követően, egészen 1940-ig felesége vette át a cukrászda üzemeltetését, amely – elismerésre méltó módon – semmit sem veszített korábbi sikeréből.
Viszont az egyik, talán legismertebb cukrászkészítmény bemutatására csak ezután, az államosítás idején került sor. 1948-ban “Vörösmarty Cukrászda” névre keresztelték át, majd az ezt követő évtizedekben vált igazi szenzációvá a zserbó.
Az államosítás idején a cukrászdába látogatók többsége leginkább budapesti volt. A belváros ezen területén sorra nyíltak a különböző áruházak, éttermek és kávézók, így a kiváló elhelyezkedésnek köszönhetően a népszerűség továbbra is fennállt.
Ahogy a képen is látható, a kínálat tovább bővült. A 60-as évek közepére a már szinte mindenki által ismert zserbó mellett megjelentek a krémes sütemények és a habos fagylaltok, emellett további kávékülönlegességek is bemutatásra kerültek.
A Kisföldalatti megállója és a különböző áruházak – például a tér másik sarkán álló Luxus Áruház – közelsége miatt gyakran szolgált az akkori Vörösmarty Cukrászda a vásárlások végállomásaként.
Az akkorra szinte száz éve fennálló minőség, a cukrászkészítmények kínálata, a hangulat és a gyors kiszolgálás mind hozzájárult ahhoz, hogy a Gerbeaud (Vörösmarty) cukrászda méltóan viselhesse nevét.
1985-től visszakapta az eredeti Gerbeaud Cukrászda nevet, majd 1995-ben Erwin Müller vásárolta fel a négy emeletből álló komplexumot és alapította meg a máig működő Gerbeaud Gasztronómia Kft-t.
Az impozáns szalonoknak, a kifinomultságnak és a máig őrzött hagyományoknak hála, bárki, aki ellátogat a Vörösmarty téren álló Gerbeaud Cukrászdába, betekintést kaphat a múltba.
Jobbra: Vörösmarty tér, Gerbeaud cukrászda. Év: 2021, Bartolotto Sabrina.
