Nincs jobb, mint a júliusi hőség elől egy hűvös moziterembe menekülni! De ha Budapesten élsz, vigyázz: a széles palettából kiválasztani, épp mihez lenne kedved, pont olyan izzasztó tud lenni, mint egy szigetkör a déli napsütésben – a fővárosi utcákat járva mindenhol moziba botlik az ember. Talán nem gondolnánk, de a budapesti mozgóképvetítők világa önmagában is van olyan izgalmas, hogy megérjen egy egész estés filmet… Ha én rendezném, ez a 9 képkocka lenne az előzetes.
1. A budapesti mozizás a mozi történetével egyidős. Miután 1895 utolsó napjaiban megnyitották a világelső párizsi Cinematographe Lumiere-t, a budapesti közönségnek alig négy hónapot kellett várnia az első moziélményre. Az 1896 áprilisban megrendezett Váci utcai szabadtéri vetítés után az első kőmozi megalapítása sem váratott magára sokáig: júniustól a kalapüzletből átalakított Andrássy úti Ikonográf már állandó jelleggel várta a kíváncsi nézőket.
2. Egy botrányos lefejezés után nem jósoltak nagy jövőt a mozizás divatjának. Az Ikonográf a lelkes kezdet ellenére alig egy hónapig üzemelt: a legenda szerint egy ügyetlen felvételről lemaradt Ferenc József császár feje, a felháborodott nézők pedig nemcsak a vetítést hagyták ott azonnal, de a mozi műfajának is jó ideig hátat fordítottak. A fapados üzlethelyiségek és a gombamód szaporodó sátras mozik inkább vonzották a Csikágó lakóit, mint az üzletemberek által várt csipkekesztyűs közönséget.
3. A mozi elnevezés világszerte egyedülálló. A mozgóképvetítést széles körben a Heltai Jenő 1907-ben bemutatott Bernát című színdarabja óta emlegetjük így, amelyben elhangzott a becézést megörökítő Dal a moziról. Hogy ez miért olyan egyedi? Ahogy Nemeskürty István is rámutat, a legtöbb nyelv a kinematográfia szó rövidítésével, keresztelte el a filmvetítő helyeket (pl. cinema, kino). A mozi szó talán egyetlen “rokona” a főleg amerikai angolban használt movie (the movies), ami szintén a mozgásra utal.
4. 1910-re a mozi sátrakból palotákba költözött. Persze ebben nagyban közrejátszott, hogy az egyszerű, hétköznapi látványosságokat megjelenítő rövidke mozgóképek mellett lassan elterjedtek a “főfilmek” és a “slágerfilmek” is: a mozi tehát végre önmagában is egész estés műfaj lett. A puszta szórakozás helyett inkább a szórakozva művelődés határozta meg a moziélményt. A sátrak és a kényelmetlen, zsúfolt üzlethelyiségeket tehát lassan, de biztosan felváltották a kezdettől mozinak épült intézmények, beleértve az olyan káprázatos mozipalotákat mint a 850 férőhelyes budai Apolló.
5. A nyitható tetőstől a bunkerré alakíthatóig, a 20. század eleji budapesti mozik igencsak egyedi funkciókkal bírtak. Előbbi luxust a Hungária fürdő helyén nyílt Kamara moziban élvezhették a korabeli nézők, hiszen nemes egyszerűséggel a nyitható tetős úszómedencét alakították mozgóképvetítővé a tulajdonosok. Az 1938-ban nyílt Broadway mozi (a mai Belvárosi Színház helyén, korábban Viktória-ház) pedig föld alatti nézőtere miatt vált igazán népszerűvé, hiszen itt a második világháború légiriadói közepette is biztonságban lehetett folytatni a vetítést. A jól ismert Uránia pedig nemcsak moziként, de forgatási helyszínként is legendás: a tetején készült az első magyar film, az 1901-es Tánc.
Forrás: Kelecsényi László Mozizó Budapest című könyve
6. “Tessék kérem igyekezni, már megy a híradó!” Míg ma a vetítésről néhány percet késők azzal a nyugodt tudattal kereshetik a helyüket a sötétben, hogy csak néhány reklámról maradnak le, addig 70-80 évvel ezelőtt jó eséllyel bosszús pisszegések közepette lopózhattak volna a helyükre. Bár a televízió lassan teret hódított a háztartásokban, a világ történéseiről való tájékozódásban kulcsszerepet töltöttek be a mozik: a ‘40-es évektől évtizedekig kötelező volt a híradó vetítése a főfilmek előtt. Aki csak a hírekre volt kíváncsi, annak persze nem kellett fölöslegesen jegyet váltani az aktuális filmslágerre az Erzsébet körúti Híradó moziban és a Budai Híradóban könnyedén értesülhetett a legújabb (pontosabban, egy héttel azelőtti) történésekről.
7. Európa legkisebb moziját Budapesten találod. Az összesen 90 férőhelyes Balassi Bálint utcai Cirko-Gejzír 1993 óta biztosítja az egyedi filmélményeket és persze a családias hangulatot. Aki hozzám hasonlóan eltöprengett már a mozi rejtélyes elnevezésén, annak jó hírem van: a mozi vezetője, Balassa Péter egy 2008-as Élet és Irodalom interjúban elárulta a titkot. Eszerint a vetítőhely eredeti otthona, a Lőrinc pap téri helyiség megnyitása előtt az egyik legfontosabb feladat a cirko-gejzír, vagyis a gázkazán megjavítása volt, ami a fűtés-és melegvíz ellátást szolgálta.
8. Zavarba ejt a mai választék? Volt idő, amikor 371-re rúgott a budapesti mozik száma. Ez a bizonyos idő pedig az 1956-os év volt, ekkor jegyezték fel ezt a rekordnak számító adatot. Pedig nem sokkal korábban, a szocialista hatalomátvétel első éveiben a budapesti mozik csaknem negyedét bezáratták, hiszen a háború hatására mind az érkező filmek mennyisége, mind a mozik látogatottsága visszaesett, ráadásul 1949-től a hatvanas évekig tiltott volt a nyugati filmek vetítése. Később a munkásosztály tájékozottságának kulcsaként kezelte a mozit a kultúrpolitika. A lehető legszélesebb körben igyekeztek elérhetővé tenni a filmvetítést, ennek eredménye volt a 371-re rúgó lista. Természetesen nem négyszáz multiplex méretű mozit kell elképzelnünk a város minden sarkában – a számláláskor figyelembe vették a munkásotthonban, művelődési házakban működő kisebb vetítőket is. A kommunista érában a budapesti moziválasztékra a hullámzó a legjobb kifejezés: két évvel később, 1958-ban már “mozihiányról” számolnak be a fővárosban.
9. A fővárosban moziba indulni felér egy Mátrix-beli választással a piros és a kék pirula között. A mai budapesti mozikultúra első pillantásra igencsak kétpólusúnak tűnik. Egymásnak feszülni látszik az a tábor, akik szerint a hagyományos vetítőhelyek felett rég eljárt az idő, és az a kör, akiknek kétségeik vannak, hogy egy multiplex-élmény nevezhető-e egyáltalán mozizásnak. Egy biztos: a budapesti mozikultúra története minden nap forog tovább, és főszereplői mi magunk, a mozikedvelők vagyunk. Én azt mondom, fogjuk azokat a pirulákat, és habzsoljuk be mindkettőt! Amíg egyaránt kíváncsiak vagyunk a tegnap megjelent szuperhősfilmre az IMAX-ban, és a litván elsőfilmes rendező groteszk humorú vígjátékára a sarki artmoziban, addig a fővárosi moziverzum két világa békésen megfér egymás mellett – mind pénzügyi, mind kulturális értelemben. Nyitott mozizást mindenkinek!
Borítóképen: Apolló Filmszínház, forrás: Fortepan
