Korábban már beszámoltunk Teket Ádám Budapest ihlette mechanikus karórájáról, melyben visszaköszön a főváros hangulata és arculati elemei is. Interjúnk során az ipari termék- és formatervező mérnökként végzett hallgatót kérdeztük a munkáról és további terveiről.
Miért választottad a formatervezést, mint szakmát?
Gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy részese legyek valamilyen alkotói tevékenységnek, építészként, formatervezőként, vagy más hasonló szakmában teljesedhessek ki. Kiskorom óta rajzolok, matek-fizika szakra jártam a gimnáziumban, és természetes volt számomra, hogy valamilyen módon ötvöznöm kellene a mérnöki és művészi vonalat. A formatervezés pedig tökéletes erre.
Mit jelent neked Budapest, miért pont a főváros köszön vissza az általad tervezett órán?
Nagyon kötődöm a városhoz, a sajátos atmoszférájához, ami olyan itt, mint sehol máshol. Mindig magával ragad és megdobogtatja a szívem, akárhányszor átmegyek a Margit-hídon és megpillantom a Parlamentet, a Gellért-hegyet az egész világörökségi látképpel.
Egy kolumbiai ismerősöm nemrég járt Közép-Európában, ezen belül Prágában, Bécsben és Budapesten, és messze az utóbbi tetszett neki leginkább, annak ellenére, hogy szerintem sajnos állapotát és tisztaságát tekintve jócskán van hová fejlődnünk.
Van ebben a városban valami megfoghatatlan báj, ami mindig visszahúz engem is.
A felnőtté válás, az egyetemi évek, a rengeteg emlék meg eleve idefűz, úgyhogy ezek alapján az összes város közül, ahol éltem, Budapestet ismerem legjobban, és azt is tudom leginkább otthonnak nevezni – pedig Szombathelyen sokkal tovább laktam.
Amikor felköltöztem, várostörténeti kutatással is elkezdtem foglalkozni, részt vettem a Budapest 100-on is, házakat kutattam. Ezeket próbáltam aztán ötvözni a munkámban, hogy tényleg azzal foglalkozzak a szakdolgozatom során fél éven keresztül, ami igazán érdekel. Mindennek ötvözeteként jött létre ez az óra.
Miért pont órában gondolkoztál a diplomamunkád készítésekor?
A formatervezők oroszlánrésze a bútortervezésnél köt ki, de az autóipar is sok embert felszippant. Azt tapasztalom, hogy a Műszaki Egyetemről a formatervezők nagy része műszaki irányba indul el, – például polimertechnikára vagy gépészmérnök Msc-re – másik részük pedig művészibb irányba megy, én is ez utóbbit tervezem.
Szeretem a finommechanikai dolgokat, a részletgazdagságot, és az olyan dolgokat, amelyeknek történetük van – az órák szerintem pontosan ilyenek. Az Evolvenshez és alapvetően az órák világába 2020-ban a covid-járvány kezdetekor csöppentem. Különböző cikkeket olvastam a cégről az interneten, és amikor szakmai gyakorlatot kellett teljesítenem az egyetemen, felkerestem Mezei Istvánt, aki nagyon pozitívan fogadott.
240 órát kellett teljesítenem a gyakorlat során, akkor nagyrészt nem órákkal foglalkoztam, mert a cégnek több különböző divíziója van. Az Evolvens Design keretein belül többféle dolgot is terveztem, például kerítéseket apartmanokba, kapacitív, érintésérzékeny technológiájú lámpát, rozsdamentes acél széket számos színvariációban, az egyetemen pedig többek között egy összecsukható, otthoni munkavégzésre kitalált munkaállomást és újrahasznosított alumíniumból készülő vázú, rePET anyagból készült székeket.
A szakdolgozatomban viszont mindenképp órát szerettem volna tervezni, leadtam a dolgozatot pályázatként a Magyar Formatervezési Díjra, és ott is ki akartam tűnni valamelyest.
Mesélj egy kicsit róla!
A prototípus tehát az Evolvensnél készült, és a portfóliómban meg is mutattam, mi inspirált a készítésekor. A színeket tekintve a főváros jellegzetes színeit választottam: villamossárga, vörös, Duna-kék, ezüst, antracit. A betűtípus pedig az utcanévtáblákról származó Worldwide Bold Condensed, bár többféle, a fővárosban megjelenő betűtípussal kísérleteztem, de azt gondoltam, hogy ez a legemblematikusabb.
Az eredeti tok acél lenne, azonban persze a prototípus létrehozásánál voltak technológiai korlátok, hiszen próbáltam minél költséghatékonyabban megoldani – így ez SLA-nyomtatott polimer lett. Egy ETA 6497-1 típusú óraszerkezetet építettünk bele, a tok pedig DMLS alumíniumporból szinterezett változat. Ez egy egészen új technológia, hiszen gyakorlatilag alumíniumporból épül fel, ami azért érdekes, mert fémtokokat általában egy tömbből marják ki CNC géppel. Ez viszont másik irányból építkezik, additív gyártástechnológiáról van szó, nem nagyból lesz kicsi, hanem fordítva.
A hátoldalán lézergravírozott üveglap látható Budapest sziluettjével. A korona nyolcszög alakú, ami formailag előnyös, mert jobb fogást biztosít. Mivel ez egy kézi húzós óra, nincs rajta rotor, ezért kétnaponta érdemes felhúzni – pont emiatt fontos, hogy jól megfogható koronája legyen.
Mechanikus óráról beszélünk, mindenképp ilyen szerkezetet szerettem volna alkalmazni, semmiképp sem kvarc változatot. Úgy gondoltam, hogy mivel egy minőségi, hazai készítésű óráról van szó, jobban illeszthető ehhez az ideához a mechanikus szerkezet. Egy tengely forog benne, hajszálrugó szolgáltatja a működéshez szükséges energiát, emiatt mindenképp mutatót vagy tárcsát kell alkalmazni. Az is a koncepcióm része volt, hogy a mechanikus működést láttathassam a felhasználóval, ezért fedi üveglap a hátoldalt.
A számjegyek több szempontból is előnyösek, például a diszgráfiások vagy azok számára, akik idegenkednek az analóg óráktól. Számukra bizonyítottan könnyebb elolvasni az indikátor vonalában, hogy mennyi a pontos idő.
Miért ilyen újfajta technológiát használtál?
Egy BME-s professzor ajánlotta fel, hogy elkészítene egy próbadarabot, akinek van egy alumíniumszinterezéssel foglalkozó cége. Ez egy nagyon költséges és bonyolult technológia, nekem viszont ingyen megcsinálta, igazán jó fej volt – egyébként ötvenezer forint lenne egy ilyen apró elemet létrehozni, nekem azért volt ingyen, mert berakták a gépbe egy másik nagyobb elem mellé.
Ezzel a technológiával sokkal kevesebb az anyagpazarlás, vannak gyártók, akik kísérleteznek azzal, hogy amit CNC – marás közben eltávolít a gép, azt újra felhasználják. Egy svájci-olasz cég például a sorjából hoz létre tokokat, ugyan drágább, mintha nem így dolgoznának. Emiatt leginkább a luxusiparban lehet ezt megfizetni egyelőre, de reméljük, a jövőben olcsóbbá válik ez a technológia.
Mennyi idő volt megtervezni és mennyi lenne legyártani?
A legelső rajzolt skiccektől a kész prototípusig kicsivel több, mint fél év telt el, hiszen egy egyetemi szemeszter alatt be kellett fejeznem, dokumentációval együtt. Rengeteg különböző formaterv készült, számos tok- és számlapvariációm volt a kezdetekben és párhuzamosan haladtam a részfeladatokkal. Ebben a BME-n egy témavezetőm, illetve István, a szakmai konzulensem volt a segítségemre. Mindketten terelgettek bizonyos irányba, de javarészt én terveztem meg az órát.
A gyártás beindítása beszállítóktól függően több hónap lenne. Azért nehéz helyzet, mert hazánkban kevés cég foglalkozik a számunkra szükséges mérettartományban ilyen finom eszközök gyártásával. Svájcban sokkal könnyebb megoldani, ott komplett cégek épültek csak mutató- vagy szíjgyártásra.
Hol képzeled el magad a jövőben?
Jó lenne egy saját formatervező stúdiót létrehozni, de ehhez tőke kell, így valamilyen cég alkalmazottjaként képzelem el a közeli jövőt. A szakmai gyakorlat alatt kapcsolatba kerültem néhány céggel, Budapesten számos olyan vállalkozást találhatunk, ami alkalmaz formatervezőket. Főként belsőépítészetre és bútortervezésre van igény, az óraipar itthon eléggé behatárolt, csupán három óragyártóról tudok Magyarországon. Emellett a hazai gyártású órák itthoni piaca is kicsi.
Kik inspirálnak a munkádban, van-e szakmai példaképed?
Hát István! (nevet) De egyébként ez nem vicc, sok vele készült interjút olvastam és nagyon inspirálónak tartottam. Annyira gyorsan és annyira fiatalon és ügyesen oldotta meg, amit elért, hogy mindenképp példaként áll előttem. Példaképnek leginkább olyasvalakit tudok tekinteni, akit személyesen ismerek és élőben is felnézek rá.
Persze hibátlan ember nincs, de szakmai szempontból sok nevet tudok említeni, akik számomra kiemelkedők: Giorgetto Giugiaro, Dieter Rahms, Horacio Pagani, Maximilian Büsser, Raymond Loewy, és számos építész, talán ők kevésbé tartoznak ide, de Norman Foster például eredetileg formatervezőként kezdett, de Zaha Hadid vagy Renzo Piano is tevékenykedett terméktervezőként is az építészet mellett.
