A kormány döntése nyomán a főváros egyik legértékesebb területe arab befektetőhöz került, de a projekt körül egyre több a kérdőjel. A napokban pedig Trump neve is felmerült a beruházás kapcsán. Szükséges-e Budapestre magasépület-negyed, és ha igen, valóban Rákosrendező a legjobb helyszín erre a célra vagy például a MOL-torony környezetében jelenleg kihasználatlan csepeli szigetcsúcs?
A kormány a közelmúltban értékesítette Rákosrendező területét egy arab befektetői csoportnak, amelyet követően kiderült, hogy a főváros nem élhet elővásárlási jogával, így vélhetően az arab befektető építheti be a területet. Az 50 hektáros városrész Budapest egyik legnagyobb egybefüggő fejlesztési lehetőségét kínálja, ám a Fővárosi Önkormányzat szerint a városképileg és stratégiailag kiemelt helyszín fejlesztési tervei nem összeegyeztethetők Budapest városképével. A kormány közleménye szerint „soha nem látott fejlesztések” valósulhatnak meg, azonban az eladásról szóló döntést számos kritika érte, különösen az építészeti, környezeti és várostervezési szempontok hiányosságai miatt.
A VSquare értesülései szerint a beruházás mögött Donald Trump amerikai elnök üzleti érdekeltségei is megbújnak. Az arab befektetői csoport és a Trump birodalom között állítólag már folynak tárgyalások egy „Trump Tower Budapest” megépítéséről, amely az akár 420 méteres magasságával újraformálná a belvárosi városképet. Sokak szerint a projekt egyfajta „mini-Dubajt” hozna létre Budapest szívében, amely városképileg erősen vitatható, és a fővárosi közgyűlés állásfoglalása ellenére valósulna meg.
Rákosrendező 50 hektáros területéért mintegy 150 milliárd forintot fizetett az arab befektető, valamint a sajtóban korábban megjelent 5 milliárd eurós vállalását tovább növelte 12 milliárd euróra, tehát ekkora értékű fejlesztést vállal a területen az elkövetkező években. A kormány által megszabott feltételek szerint a helyszínen akár 400 métert meghaladó felhőkarcolók, irodaházak és lakóépületek is épülhetnek, amely egyértelműen alapjaiban formálná át Budapest történelmi arculatát.
A főváros főépítésze, Erő Zoltán által készített látványvizsgálat is rámutatott, hogy a tervezett épületek aránytalanul hatalmasak a környék jelenlegi beépítéséhez képest, azt számos építész és várostervező is tulzónak és Budapesthez nem illőnek tekinti.
Budapestnek azonban szüksége van egy modern, világszínvonalú üzleti negyedre, amely regionális szinten képes felvenni a versenyt például Varsó és Bécs üzleti negyedeivel, és egyben szimbolizálja az ország képességeit és ambícióit, ehhez pedig magasépületek is kellenek.
A MOL torony már bebizonyította, hogy nem feltétlenül összeegyeztethetetlenek a modern magasépületek Budapest történelmi arculatával. E városépítészeti megoldások igényes összefonódása számos nagyvárosban megfigyelhető, nem csupán az alacsonyabb épületekhez is jól illő New York-i lépcsőzetesen tervezett art deco felhőkarcolók mutatnak példát, de London és Párizs távolabb eső üzleti negyedei sem feltétlenül csúfítják a történelmi városrészeket.
A kérdés inkább az, hogy Budapest tanul-e az olyan hibás tervezésből, mint amire a londoni „Walkie-Talkie” belvárosi felhőkarcoló is jó példa lehet, azaz képes lesz-e olyan, a városképhez méltó, ugyanakkor az innováció és haladás jelképét szimbolizáló negyedet létrehozni a város történelmi negyedén kívül, amely az épített örökséget tiszteletben tartva jeleníti meg a város modernitását és ambícióit.
A századfordulón épült történelmi épületeink közül is számos, ma már nagyra becsült épületet mély kritikával illettek a maguk korában, sokan túlzónak és a városhoz nem illőnek tartották őket. Mégis, az akkori merész városfejlesztésnek köszönhetően válhatott Budapest azzá a 20. századi, dinamikusan fejlődő világvárossá, amely meghatározta a város és az ország megítélését a századforduló utáni évtizedekben.
Hasonló bátorságra lesz szükség a jövőben is ahhoz, hogy a város egyszerre őrizze meg történelmi arculatát és mutassa meg, hogy képes egy 21. századi világvárossa fejlődni, amely nemcsak Magyarország, de a teljes közép-európai régió gazdasági és kulturális motorja is egyben.
Csepel szigetcsúcs, avagy a budapesti Manhattan
Egy új budapesti magasépületekből álló üzleti negyed kialakítása a Duna mentén, például Csepel északi szigetcsúcsán, ideális kompromisszumot jelentene a modernizáció és a város történelmi arculatának megőrzése között. A tervezett új Duna-híd, a csepeli és szentendrei HÉV vonalak összekötése és metróvá alakítása, valamint a meglévő kötöttpályás kapcsolatok olyan infrastruktúrát biztosítanak Budapest déli városkapujánál, amelyek tökéletes alapot teremtenének egy „budapesti Manhattan” városnegyed kialakításának.
A Duna-part melletti terület kihasználásával Budapest ismét egy fejlődő, innovatív, pezsgő világvárosként tűnhetne fel, amely tiszteletben tartja kulturális és építészeti örökségét. Ez azonban nem helyettesítheti Rákosrendező nagyléptékű fejlesztését, amely az arab befektető hiányában legjobb esetben is erősen megkérdőjeleződne, éppen ezért, a fővárosnak és a kormánynak egy kompromisszumos megoldáson kell dolgoznia, amely egyrészt biztosítja Rákosrendező fenntartható fejlesztését, ugyanakkor lehetőséget teremt egy üzleti célú, magasépület-negyed kialakítására Budapesten.
A csepeli szigetcsúcs és környezete idális alternatívát jelentene egy új, modern, 21. századi üzleti negyed megalkotására, ahol akár magasabb épületek is helyet kaphatnának. Az éles kritikák és tiltakozások ellenére a MOL-torony is képes volt átformálni a Duna-parti látképet, és új lendületet adni Budapest városképének.
Rákosrendező területének fejlesztése és a magasépületek körüli viták rávilágítanak arra, hogy a Budapest jövőjéről szóló döntések során elengedhetetlen az alapos tervezés és az érintettek széleskörű bevonása. Egy jól átgondolt, kompromisszumokra épülő városfejlesztési terv biztosíthatja a történelmi arculat megőrzését amellett, hogy teret enged a város modernizációjának, legyen szó Rákosrendező arab befektető általi fejlesztéséről vagy a kihasználatlan csepeli szigetcsúcsról. A vitának ma már nem arról kell szólnia, hogy szükség van-e Budapesten modern, magasépületekre – hiszen a MOL-torony megépítésével ez a folyamat már kezdetét vette – hanem arról, hogy ezeket hol és milyen módon érdemes megvalósítani ahhoz, hogy Budapest egyszerre váljon modern, pezsgő világvárossá, miközben továbbra is hű marad kulturális és történelmi örökségéhez.
