Több mint 80 év után ismét magyar hidroplán landolt a Balaton vizén a Keszthelyi-öbölben, utoljára ilyen 1938-ban történt.
Az Aeroexpress Cessna 206 típusú gépe a sármelléki repülőtérről szállt fel, majd a kissé szeles időben többször is megközelítette az erre a célra kialakított vízi leszállópályát. A változékony időjárás lehetővé tette, hogy tükörsima, illetve hullámzó vízfelületen is tesztelhető legyen a leszállás, melyet Széchey Márton Airbus-oktatókapitány hajtott végre.
A teszt ugyanazt a célt szolgálta, mint a februári, dunai próbák, azaz hogy a vízirepülés ismét meghonosodjon a hazai vizeken.
A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és ÖTE hajókkal is biztosította a Keszthelyi-öblöt, ahol a hatóságok egy nagyjából 1,5 négyzetkilométernyi, köralakú pályatestet jelöltek ki a feladatra.
A hazai légiközlekedés múltja igen érdekes, azonban kevésbé ismert. Először 1916-ban jelentek meg vízirepülőgépek a Balatonon, amikor az olasz frontra induló repülő csónakok Keszthelynél végeztek közbenső leszállást, mielőtt nekivágtak a Triesztig tartó, légvonalban négyszáz kilométer hosszú útnak.
A világháború után a keszthelyi vízirepülő bázis 1920-ig létezett, de repülőgépek nélkül. Aztán 1923 nyarán a nagyközönség számára is elérhetővé váltak a hidroplánok: a menetrendszerű külföldi járatok mellett megindultak a Budapest-Balaton közötti taxi-repülések is, az első Budapestről Siófokra június 29-én.
A Dunáról felszálló hidroplánok a biztonságot jelentő 1000 méteres magasságba emelkedtek, hogy esetleges motorleállás vagy más okból történő kényszerleszállás esetén legyen elég idejük elérni a Velencei tavat, vagy a Balaton keleti végét. Olyannyira népszerű lett a vízirepülés, hogy a hatóságok 1924-ben meghatározták a légi közlekedés rendészeti szabályait.
Borítókép: Somogyi-Tóth Péter – Aeroexpress
