Rekordot dönt a vendégéjszakák száma, a főváros mégis látványosan alulteljesít a magas költésű utazók bevonzásában. A McKinsey friss elemzése szerint Budapest a hasonló adottságú városokhoz képest csak feleannyi értéket termel ki a turizmusból. Mi hiányzik a sikerhez? Lopez Benjamin városfejlesztési szakértő a Portfolion foglalkozott a témával:
A számok első ránézésre lenyűgözőek. A főváros szállodái 2025-ben 9,9 millió vendégéjszakát regisztráltak, ami történelmi csúcs, és 4 százalékkal múlja felül a járvány előtti szintet. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér pedig 19,6 millió utast fogadott, 11,7 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.
A turizmus munkahelyeket teremt és adóbevételt hoz. Az ország egyik legversenyképesebb ágazata, amelynek forgalma Budapesten összpontosul. A főváros egyben Magyarország kapuja is. Egy okosan felépített ajánlattal az ide érkező vendég rávehető lenne arra, hogy később vidéki célpontokat is felkeressen.
A növekvő forgalom mögött azonban alacsony minőségi szint húzódik meg. Az elmúlt másfél évtized bővülését nagyrészt az európai városi turizmus általános felfutása hajtotta. A fapados légitársaságok terjedése, a rövid távú lakáskiadás és a hétvégi city break-ek kora ez. A probléma gyökere, hogy a növekedéshez nem társult érdemi desztinációépítés a magasabb költésű célcsoportok felé.
Ezt a lemaradást a McKinsey 2024-es Budapest-tanulmánya számszerűen is rögzíti. A látogatószámot, a vendégéjszakákat és a turisztikai költést együtt mérő globális piaci részesedésmutatóban Budapest mindössze 0,37 százalékot ér el. A hasonló adottságú városok – Prága, Bécs, Milánó és Lisszabon – átlaga ezzel szemben 0,65 százalék. A magyar főváros tehát a forgalom mögötti értékteremtésben jelentősen elmarad versenytársaitól.
A lemaradás közvetlenül összefügg a szálláshelykínálat szerkezetével. A McKinsey számításai szerint Budapest a vizsgált bázisévben mintegy 26 ezer szobával rendelkezett, miközben az összehasonlított városok átlaga 41 ezer volt. A rövid távú lakáskiadás eközben jóval nagyobb arányban van jelen: a fővárosi vendégéjszakák 41 százalékát adta 2025-ben, míg a peer-fővárosokban ez az arány csupán 28 százalék volt. A kínálat súlypontja így a gyors, olcsó fogyasztás felé tolódik a magasabb költésű vendégkör helyett.
Különösen fájó pont a konferenciaturizmus. Hiányoznak az 500 szoba feletti kongresszusi szállodák. Amikor egy magas költésű nemzetközi vállalati rendezvény egy helyen keres szállást és konferenciakapacitást, Budapest könnyen kapacitáskorlátba ütközik. Ilyenkor a város elveszítheti ezeket a rendezvényeket Bécs vagy Varsó javára. Történtek előrelépések, például a Hungexpo bővítése, de a város továbbra sem építette ki a nagy nemzetközi kongresszusokhoz szükséges teljes infrastruktúrát. Ez nem merül ki a szállodai kapacitásban: a magasabb költésű üzleti turizmushoz jó megérkezési élményre, működő városi közlekedésre, minőségi esti programokra és erős szolgáltatási háttérre is szükség van.
A magasabb színvonalú turizmus kiszolgálása már a megérkezési pontokon eldől. A repülőtér a fejlesztések ellenére európai mércével továbbra sem ad elég erős érkezési élményt. Ennél is nagyobb probléma a kötöttpályás kapcsolat hiánya és a repülőtérre vezető úthálózat kritikus állapota. Aki vonattal vagy autóbusszal érkezik, szintén évtizedes lemaradással találkozik. Elég a Keleti pályaudvar romos melléképületeire vagy a Népliget nemzetközi buszpályaudvarának aluljárójára gondolni.
Az érkezés után ugyanilyen fontos, hogy a vendég mit tud kezdeni magával a városban, amikor véget ér egy konferencia. Ma a város kereskedelmi és szolgáltatási kínálata túl nagy arányban épül az alacsonyabb igényű, gyors fogyasztásra. Kevés az olyan magas minőségű helyszín, ahol a vendég szívesen költené el a pénzét. Ez a kereskedelemben a legszembetűnőbb. Az Andrássy út elvileg Budapest prémium kereskedelmi főtengelye, de közterületi állapota és üzleteinek mixe nem adja meg azt az egységes vásárlási élményt, amely Bécs vagy Milánó magas presztízsű főutcáin várja a látogatókat.
A gasztronómiában az elmúlt években jelentős előrelépés történt: erősödött a fine dining, a magyar konyha pedig nemzetközi szinten is láthatóbbá vált. Mégis hiányzik az átfogó elképzelés arról, hogyan mesélhető el a gasztronómia a turizmus részeként. Nem világos, milyen minőségi mércét várunk el a sztenderd fogásoknál, és hogyan lehetne jobban bevonni a termelőket, a magyar borkultúrát vagy a békebeli kávéházi tradíciókat.
Budapestnek erős attrakciói vannak, de ezek ritkán állnak össze tudatosan felépített, többnapos városi élménycsomaggá. A Budai Vár, a Lánchíd vagy a Bazilika önmagukban erős látványosságok. Nem kapcsolódnak azonban olyan egymásra épülő útvonalakba, amelyek a nemzetközi piacon is jól pozicionálható ajánlattá szerveznék a várost. Gondoljunk csak a Budai Várnegyed és a Városliget közötti Lánchíd–Andrássy út tengelyre. Ez elhelyezkedése és épített öröksége alapján Budapest egyik legfontosabb turisztikai-kereskedelmi útvonala lehetne, mégis kihasználatlanul hever, mint egy elásott kincs.
