A nyári forróság már nemcsak kellemetlen, hanem életveszélyes is lehet. Sugár Viktória, az Óbudai Egyetem rektorhelyettese szerint a célzottan telepített városi zöldfelületek menthetnek életet. A kutatóval friss japán tapasztalatairól, a mikroklíma-modellezésről és az egyetem zöldítéséről beszélgetett az Index.
A nyári hőhullámok ma már nem csupán a komfortérzetünket csökkentik, hanem komoly egészségügyi kockázatot is jelentenek. Különösen igaz ez az idősekre és a legyengült szervezetű emberekre. Sugár Viktória, az Óbudai Egyetem fenntarthatóságért és kiemelt fejlesztésekért felelős rektorhelyettese szerint a megoldás szó szerint az utcánkban rejlik.
A városi zöldfelületek tudatos bővítésével épp ott enyhíthetjük a forróságot, ahol a legnagyobb a baj. A szakemberrel arról beszélgettünk, hogyan írhatja át egy jól megtervezett fasor egy utca mikroklímáját, miért lett az Óbudai Egyetem egyik fő küldetése a fenntarthatóság, és mindez hogyan fér össze a mesterséges intelligencia hatalmas energiaéhségével.
A beszélgetés apropóját egy frissen zárult japán mérési kampány adta, ahonnan a rektorhelyettes nemrég tért haza. Sugár Viktória több mint egy tucatszor járt már az Oszaka–Kiotó térségben, ahol doktori fokozatát is szerezte. Kollégái szerint szinte egy párhuzamos életet él odakint.
Az idei út azonban minden korábbinál összetettebb volt. Egy tízfős delegációval és rengeteg mérőműszerrel utaztak ki, ami komoly logisztikai kihívást jelentett. A kampány során a szabadban rögzítettek mikroklíma- és időjárási adatokat, valamint egy japán–magyar–lengyel részvételű nemzetközi workshopot is tartottak.
Az utazás a GreenQual nevű nemzetközi projekt része volt, amelynek Sugár Viktória a konzorciumvezetője. A kutatásban az Oszakai Egyetem, a Krakkói Mezőgazdasági Egyetem, az Óbudai Egyetem és a F4ster Zrt. vesz részt. A budapesti és a krakkói mérési kampányt már korábban lefolytatták, így a japán szakasszal a projekt egyik utolsó terepi fázisa is lezárult.
A rektorhelyettessel az Ybl Miklós Építéstudományi Kar munkatársai tartottak, akik közül sokan most jártak először Japánban. A városkép és az építészeti örökség megőrzésének kérdése egyébként visszatérő téma a kutatásaiban.
Amikor egy fasor a mikroklímát is átírja
A projekt lényege, hogy a városi zöldfelületek mennyiségének, minőségének és rétegzettségének növelése javíthatja a helyi mikroklímát, különösen a nyári hőhullámok idején.
„A kutatók először felmérik a jelenlegi állapotot, a mért adatok segítségével ellenőrzik és finomhangolják a szimulációs modellt, majd digitálisan megvizsgálják, hogy a különböző zöldfelületi fejlesztések milyen hatást gyakorolnának a mikroklímára” – magyarázta Sugár Viktória.
Hozzátette: „Ez a módszer segít megbecsülni, hogy egy adott zöldfelületi fejlesztés milyen hatással lehet a városi mikroklímára egy hőhullám idején, illetve milyen mértékben járulhat hozzá a levegőminőség javításához. Bár a mérésekre épülő szimulációk önmagukban nem számítanak ritkaságnak, a projekt különlegessége, hogy három országban, összehasonlítható módon gyűjtött terepi adatokra építve vizsgálja a történeti városszövetek klímaadaptációs lehetőségeit.”
A kutatók szándékosan a sűrűn beépített, történelmi városrészeket választották mintaterületnek. Itt ugyanis a legnehezebb a beavatkozás: szűkösek a terek, rengeteg a műszaki korlát, és számos örökségvédelmi megfontolás nehezíti a beavatkozást.
Tipizálniuk kellett, így minden városból olyan jellegzetes elemeket emeltek ki – egy szűk, történelmi utcát és egy városi teret –, amelyek szinte mindenhol megtalálhatók. Az elképzelés szerint, ha ezeket a megoldásokat a városok más pontjain is megismétlik, akkor – egyelőre elméletben – megbecsülhető, mekkora hatást gyakorolnának a városi klíma egészére.
A hőség a legsérülékenyebbeket veszélyezteti
A rektorhelyettes szerint a mérések nem csupán technikai adatsorok. Segítségükkel jobban megérthetjük, hogyan csökkenthető a városi hőterhelés. Számos kutatás igazolja, hogy a hőhullámok és az azokkal járó hőstressz fokozott terhelést jelentenek a szív- és érrendszer számára, különösen az idősek és más sérülékeny csoportok esetében.
Arra a kérdésre, hogy mindez tényleg életeket menthet-e, óvatosan, de határozottan felelt: „Nem az én feladatom megmondani, hány embert menthet meg a zöldfelületek bővítése, ugyanakkor a hőterhelés mérséklése együtt járhat az egészségügyi kockázatok csökkenésével – főleg az idős vagy gyenge szervezetű embereknél, akiknek szív- és érrendszeri panaszok esetén egy kánikulai napon a hőségben való hosszasabb tartózkodást sem javasolják.”
A legsúlyosabb hőstressz-pontok a városban gyakran a be nem árnyékolt, fásítatlan helyeken, akár utcakereszteződésekben alakulnak ki. A rektorhelyettes egy hétköznapi képpel érzékeltette a problémát: „Gondoljunk egy árnyék nélküli kereszteződésre egy forró nyári napon: a gyalogosok akár percekig várakozhatnak közvetlen napsütésben, miközben a burkolatok is jelentősen felmelegszenek. Ezek azok a pontok, ahol a városi hőterhelés a mindennapokban is érzékelhető, ezért a jövő városfejlesztéseinek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk rájuk.”
A főváros klímakitettsége egyébként jól dokumentált: egyes előrejelzések szerint a 30 Celsius-fokot elérő és afeletti napok száma drámaian megnőhet a század végére.
Petpalack helyett kulacs – mit jelent a fenntarthatóság egy egyetemen?
Az egyetemi szerepéről szólva Sugár Viktória így fogalmazott: az Óbudai Egyetem az elmúlt években jelentős lépéseket tett a fenntarthatóság intézményi szintű megerősítése érdekében. Ugyanakkor számos hazai és nemzetközi jó gyakorlatból továbbra is lehet tanulni – a hazai rangsorban például a Pécsi Tudományegyetemet emelte ki.
A korábban szigetszerűen, jól működő kezdeményezéseket most egy belső rendszerbe igyekeznek egyesíteni. A cél, hogy a fenntarthatóság ne pontszerű esemény legyen, hanem beépüljön az intézmény mindennapi működésébe. A terület intézményi jelentőségét jelzi, hogy felsővezetői szintre került, és önálló rektorhelyettesi felelősségi körként jelenik meg az egyetem irányításában.
A fenntarthatósági eredmények méréséhez az egyetem az ESG-keretrendszert választotta. Ez egyelőre nem kötelező számukra, de már elkészült az ESG-stratégiájuk, meghatározták a kulcsmutatókat (KPI), és hamarosan napvilágot lát a 2025-ös évről szóló első jelentésük is.
A zöldfelületek bővítése és a nemzetközi együttműködések tehát nemcsak a hőhullámok elleni küzdelemben segítenek, hanem az egyetem mindennapjaiban is egyre nagyobb szerepet kapnak. A japán tapasztalatok és a GreenQual projekt eredményei pedig reményt adnak arra, hogy a történelmi városrészek is élhetőbbé válhatnak a klímaváltozás korában.
