1956. október 23-án egy békés diáktüntetésből néhány óra alatt forradalom bontakozott ki Budapesten. A főváros utcáin százezrek követelték a szovjet csapatok kivonását, a diktatúra felszámolását és Magyarország függetlenségét. A nap folyamán megtelt a Bem tér és a Kossuth tér is, ledöntötték a Sztálin-szobrot, estére pedig fegyveres harc kezdődött a Magyar Rádió épületénél. De hogyan zajlott pontosan 1956. október 23-a? Cikkünkben sorra vesszük az eseményeket.
A Műegyetemtől indult az 1956-os forradalom
Az 1956-os forradalom közvetlen előzményei az egyetemeken bontakoztak ki. A budapesti műegyetemisták október 22-én, illetve az azt követő éjszaka során 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket, amelyek között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, a szabad választások megtartása, a sajtószabadság biztosítása és Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése. A diákok másnapra békés tüntetést szerveztek, hogy kifejezzék szolidaritásukat a lengyelországi reformtörekvésekkel, és nyomatékot adjanak követeléseiknek.
Október 23-án délután a Műegyetemről és más budapesti egyetemekről elinduló fiatalokhoz egyre többen csatlakoztak. A Petőfi-szobornál délután három órakor kezdődő tüntetésen Sinkovits Imre színművész elszavalta a Nemzeti dalt, majd a résztvevők a Bem tér felé vonultak. A demonstrációhoz diákok, munkások és értelmiségiek egyaránt csatlakoztak, a megmozdulás pedig hamar túlnőtt az eredeti szervezők elképzelésein.
Bem tér és Kossuth tér: százezrek vonultak Budapest utcáira
A Bem téren a délután folyamán több tízezres tömeg gyűlt össze. Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke felolvasta a szervezet kiáltványát, az egyetemisták pedig ismertették 16 pontjukat.
A tüntetők egy része kivágta a nemzeti zászló közepéből a kommunista államcímert: így született meg az 1956-os forradalom egyik legismertebb jelképe, a lyukas zászló.
A tömeg ezután a Margit hídon keresztül a Parlament elé vonult. Estére a Kossuth téren egyes becslések szerint mintegy 200 ezer ember gyűlt össze, akik Nagy Imre megjelenését követelték. A politikus este kilenc óra körül mondott beszédet az Országház előtt, ám óvatosságra intő szavai sokakban csalódást keltettek. A tüntetők ekkor már nem csupán reformokat, hanem alapvető politikai változásokat követeltek.
Gerő Ernő beszéde tovább fokozta a feszültséget
A helyzetet tovább élezte Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja első titkárának este nyolc órakor elhangzott rádióbeszéde. Gerő a megmozdulásokat ellenséges, soviniszta és nacionalista megnyilvánulásnak minősítette, és elutasította a politikai engedményeket. Beszéde tovább növelte a tüntetők felháborodását, miközben Budapest több pontján már hatalmas tömegek követeltek változást.
A demonstrálók egy csoportja a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz vonult. A kommunista diktatúra jelképének számító monumentális alkotást este fél tíz körül sikerült ledönteni. A szobor csizmái a talapzaton maradtak, a ledöntött bronzalakot pedig a Nemzeti Színházhoz vontatták, ahol a tömeg darabokra törte.
A Magyar Rádiónál kezdődött a fegyveres felkelés
A nap legsúlyosabb eseményei a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél bontakoztak ki. A tüntetők azt követelték, hogy a rádió olvassa be az egyetemisták 16 pontját, ezt azonban a vezetőség megtagadta. Az épületet védő államvédelmi erők tüzet nyitottak a tüntetőkre, majd az esti órákban fegyveres összecsapás kezdődött. A harcok másnap hajnalig tartottak, amikor a Magyar Rádió épülete a felkelők kezére került.
A békés tüntetés ezzel fegyveres felkeléssé alakult. A demonstrálókhoz magyar katonák is csatlakoztak, akik fegyverekhez juttatták a felkelőket. Az esti és éjszakai órákban Budapest több pontján fegyveres csoportok szerveződtek, miközben a kommunista pártvezetés a szovjet katonai beavatkozást sürgette.
Október 24-én már szovjet tankok voltak Budapest utcáin
Október 23-án késő este, majd 24-ére virradó éjszaka szovjet katonai alakulatok vonultak be Budapestre. A következő napokban a Corvin köz, a Széna tér, a Tűzoltó utca és a Móricz Zsigmond körtér a fegyveres ellenállás fontos helyszíneivé váltak. A felkelők között sok fiatal harcolt, akiket később összefoglalóan „pesti srácokként” emlegettek. Nagy Imre október 24-én ismét miniszterelnök lett, majd a forradalom követeléseinek hatására fokozatosan egyre jelentősebb politikai változtatásokat jelentett be.
A harcok egyik fontos helyszíne az Astoria Szálló és környéke volt, ahol a forradalom első napjaiban heves tűzharc bontakozott ki. A Rákóczi út és a Kossuth Lajos utca találkozásánál fekvő épületet október 23-ról 24-re virradó éjszaka szovjet katonák foglalták el, miközben a környező házakban és a szálloda tetején fegyveres felkelők is tartózkodtak. A szálloda több találatot kapott, egyes szobái súlyosan megrongálódtak. A történtekről az Astoriában rekedt külföldi vendégek is beszámoltak: Karol Koranyi lengyel egyetemi professzor szobáját tüzérségi lövedék érte, Herbert Frederick Rance brit kutatómérnök pedig napokig nem tudta elhagyni az épületet. A szálloda a forradalom egyik fontos, külföldi szemtanúk által is dokumentált helyszínévé vált.
A forradalom sorsát végül a november 4-én megindított újabb, nagyszabású szovjet katonai támadás pecsételte meg. A fegyveres ellenállást a következő napokban leverték, a megtorlás során pedig több száz embert kivégeztek, ezreket bebörtönöztek, és mintegy 200 ezren hagyták el Magyarországot. 1956. október 23-a a magyar történelem egyik meghatározó dátumává vált: ezen a napon Budapest utcáin a diktatúrával szembeni békés tiltakozás forradalommá alakult.
Ide kattintva állítsd be, hogy a Google kereső elöl mutassa a BPhirek.hu-s találatokat.
