Egy friss kutatás szerint Európa-szerte kevesen élvezhetik a városi zöld minden előnyét. A 3-30-300 elv mentén készült elemzésből az is kiderül, hol állnak a magyar városok.
Képzeld el, hogy reggel kinyitod a szemed, és az első dolog, amit meglátsz, nem egy szomszédos tűzfal, hanem három fa lombja. Aztán kilépsz az utcára, ahol a fák koronája olyan, mint egy hatalmas, hűsítő napernyő, és egy rövid sétával máris egy parkban találod magad. Ez a látszólag egyszerű, luxusnak tűnő életminőség valójában egy tudományos szabály, a 3-30-300 elv, ami a városi zöldhöz való hozzáférést méri. Egy friss tanulmány szerint azonban erre a luxusra Spanyolországban a városlakók alig 2,4, Európában is mindössze 13,5 százalékának van esélye.
A Joint Research Centre és a Koppenhágai Egyetem kutatói a Nature Communicationsben publikálták elemzésüket, amely 862 európai várost vizsgált. A 3-30-300 elvet 2021-ben egy holland kutató, Cecil Konijnendijk javasolta, és lényege, hogy minden városlakó lásson legalább három fát az ablakából, éljen olyan környéken, ahol a lombkorona a talaj legalább 30 százalékát fedi, és 300 méteren belül találjon egy parkot. A cél egyértelmű: zöldebb, egészségesebb és élhetőbb városok létrehozása.
A kutatás eredményei szerint az európai városi lakosság 57 százaléka él 300 méteren belül egy parktól, és 46,7 százaléka lát legalább három fát az otthonából. A legnagyobb kihívást a 30 százalékos lombkorona-borítottság jelenti, ami a lakosság csupán 28 százalékának adatik meg. A tanulmány éles kontrasztot mutat Észak- és Dél-Európa között: az északi, csapadékosabb klímájú városok következetesen zöldebbek, ami a természeti adottságok mellett a különböző várostervezési hagyományokra is visszavezethető. Európában mindössze két nagyváros, a finn Espoo és az észak-olaszországi Varese büszkélkedhet azzal, hogy lakosságának több mint fele megfelel a 3-30-300 elv mindhárom feltételének.
„Nem követelhetjük meg, hogy Barcelona Stockholm legyen, de megvalósíthatunk olyan zöldítési kezdeményezéseket, amelyek a helyi klímához illeszkedő növényekre épülnek” – magyarázza Sasha Khomenko, a Barcelona Institute for Global Health posztdoktori kutatója. A probléma nem csupán esztétikai kérdés, hanem mély társadalmi egyenlőtlenségeket is tükröz. A kutatás rámutat, hogy a tehetősebb városrészek rendre zöldebbek, mint a szegényebb negyedek, ami a környezeti igazságtalanság egyik leglátványosabb példája.
Magyarország a vizsgált európai mezőnyben a középmezőnyben foglal helyet. A 19 magyar város adatait súlyozva a lakosság 23,6 százaléka él a 3-30-300 szabálynak megfelelő környéken. A magyar városok erőssége a fás környezet: a lakosság 66,1 százaléka lát legalább három fát az ablakából, és 52,4 százalékuk él 30 százalékos lombkorona-borítottságú helyen. A gyenge pont a parkok közelsége, ami a lakosság kevesebb mint felénél, 48,2 százalékánál teljesül. Ez azt mutatja, hogy bár sok a fa, a zöldfelületek eloszlása nem egyenletes.
A magyar rangsort egy meglepő város, Kaposvár vezeti, ahol a lakók 42,9 százaléka felel meg mindhárom kritériumnak, ezzel európai szinten is a 11. helyen áll. A lista élmezőnyébe tartozik még Miskolc (38,4%), Dunaújváros (36,5%) és Tatabánya (33,9%) is. Budapest a fővárosi lét ellenére a 7. helyen áll a magyar városok között, a lakosság 26 százalékával. Bár a budapestiek 68,3 százaléka lát fákat, a parkok közelsége itt is csak 47,7 százalékuknál teljesül. A lista végén Győr (9,6%) és Székesfehérvár (11,4%) áll. A magyar adatok legfontosabb tanulsága, hogy nem elég fákat ültetni; a városi hőség ellen a mindennapi útvonalakon is érezhető, összefüggő lombkorona a valódi megoldás.
A mediterrán országokban a zöldítést a klíma is nehezíti. A Barcelona melletti Viladecans városában a 3-30-300 elv jegyében 5000 fát ültetnek, hogy 2030-ra elérjék a 30 000 fát. A szárazság kihívására a „szivacsváros” koncepcióval válaszolnak: egy föld alatti csőhálózat gyűjti össze az esővizet, amivel a zöldfelületeket öntözik. Ez a fajta innovatív gondolkodás mutatja, hogy a zöldebb városokért folytatott küzdelem nem lehetőség, hanem a jövőnk záloga.
