Fővárosunk (jellemzően külső) kerületeinek többségében találkozhatunk azokkal, a mindenki által ismert, ám kevésbé kedvelt panelépületekkel, melyek akár egész lakónegyedeket tesznek ki. Aligha akad olyan budapesti lakos, aki napi, de legalább heti rendszerességgel ne futna bele a panellakások jelenségébe, és gondolkozna el azon, hogy vajon mikor, milyen okból épültek ezek a jellegzetes lakóházak?
1960-ban egy lakásfejlesztési terv elfogadásával indult a panellakások pályafutása, mely elsősorban a világháború utáni lakáshiány problémáját igyekezett felszámolni a nagyszámú és nagyütemű, elsősorban mennyiségi mutatókat megcélzó ambícióival. Az 60-as években sikeresen elkezdődött az úgynevezett tömeges lakásépítési program, mely
15 év alatt 1 millió lakást
kívánt megépíteni, s ennek negyedét, 250 ezret Budapesten. A terv a kitűzött határidőig meg is valósult, azonban a panelházak építése korántsem fejeződött be, hiszen egészen a 80-as évekig folytatódtak a munkálatok.
Míg eleinte mennyiségi szemléletben, inkább több, kisebb lakás került megépítésre, úgy a későbbiekben a korábbiaknál tágasabb, kényelmesebb otthonok létrehozása vált fontossá, ami nem csak a belső elrendezés átgondolására volt jellemző. A lakótelepek centralizált, zsúfolt jellegét igyekeztek a környéken létrehozott óvodák, iskolák, játszóterek és különböző vásárlási lehetőségek biztosításával ellensúlyozni, amelyek egyértelműen otthonossá és élhetővé tették a környezetet.
A panelprogram valójában több ízben igyekezett felvenni a lépést az ország nagyobb városainak népességnövekedésével. Egyrészt, a régi típusú, egy-vagy esetenként pár emeletes házak már nem igen szolgálták ki a városi élet és a benne lakók igényeit. A nagyobb városok, így Budapest is erőteljes célállomásává vált a falvakból érkezők számára, akik a kedvezőbb munka és életfeltételek reményében kezdtek új életet, így elengedhetetlen volt a jelenségre adott válaszreakció. Fontossá vált ezen kívül az ifjúság és a fiatal családok segítése minél kedvezőbb és stabilabb lakáshatási feltételek biztosításával, akik akár kedvezőbb feltételekkel juthattak az újonnan épített lakásokhoz.
Az építkezések fő szempontja a már említett mennyiségi növekedés és terjeszkedés volt. Az óbudai, Flórián tér környékén korábban például többségében egy, maximum kétemeletes házikók voltak, melyek lebontásra kerültek a panelházak megépítése érdekében. Nem csupán házak, de utcák és egész városrészek szűntek meg az építkezések beköszöntével. Azonban vitathatatlan, hogy a panelprogram egy generáció valódi otthonává vált, s ezzel együtt a budapesti élet részévé.
