Budapest ikonikus, palotákkal, villákkal és magasztos bérházakkal szegélyezett útja az idők során a főváros tagadhatatlan jelképévé vált, 2002 óta a világörökség része, s megálmodójának pontosan ez volt a célja. Andrássy Gyula elhatározása ugyanis az volt, hogy európai színvonalú nagyvárossá formálja Pestet, melynek egyik első lépése maga az Andrássy út megépítése volt.
A 19. században a Lánchíd volt az első, Pestet és Budát összekötő állandó híd. A két városrész ekkoriban jogilag még nem egyesült, így külön is kezelték őket a legtöbb döntés során. A pesti oldal dinamikusabban fejlődött, így hajdani miniszterelnökünk, Andrássy Gyula a városrendezést elsősorban itt kívánta elkezdeni. Fontosnak tartotta a mai belváros összekötését a Városligettel. Fővárosunk lakóinak kedvenc parkjához az egyedüli útvonal a Király utcán át vezetett, mely az akkori időkben még a külvároshoz tartozott. A belváros szürke mindennapjaiból kiszakadni vágyók, a Városligetbe pihenni, kirándulni jártak, útvonalukat azonban keskeny, poros utcákon, gyárak, szőlőskertek és krumpliföldek között átkelve tették meg.
Andrássy egy 1868-ban összehívott konferencián ismertette a sugárút megvalósításával kapcsolatos elképzeléseit. A terv nem csupán egy előkelő sétaút kialakítása volt: példaként kívánt szolgálni a mögöttes területek fokozatos fejlesztéséhez is. A projektben szerepelt tehát a sugárút hosszan elnyúló kialakítása, két tér közbeiktatása – a Kodály körönd és az Oktogon – valamint az út mentén végighúzódó két-, három- és négyemeletes paloták megépítése, a sétálóutcákra jellemző platánfák kíséretével.
Az alapötletet, a funkionális kialakítást és megjelenítést a bécsi Ring és a párizsi Champs Élysées ihlette.
Azonban a bécsi mintával ellentétesen, a kezdeti tervek alapján sem az Andrássy úton valósult volna meg a középületek centralizálása, melyek javarészt további belvárosi terüelteken és Budán épültek meg.
Ennek ellenére olyan épületek kaptak helyet az sugárúton, mint az Operaház, a vele szemben álló MÁV-bérház – később az Állami Balettintézet – a Terézvárosi Casino, a Párizsi Nagyáruház, a régi Műcsarnok és Zeneakadémia, vagy például a Képzőművészeti Egyetem, melyek nagyjából a Kodály körönd magasságáig helyezkedtek el. Innen, egészen a Városligetig villasor húzódik, jellemzően alacsonyabb épületekkel, luxus bérházakkal.
1885-ben, amikor átadásra került az út, a telkek nagy része már beépült, a tervezett épületek pedig a platánsor mellett pompáztak. Azonban e nyugalmi állapot nem tartott sokáig, ugyanis még a századforduló előtt megkezdődött a kontinensen is egyedülálló földalatti villamosútvonal megépítése, így az utat feltúrták, a munkálatok pedig megkezdődtek. A sugárúton való villamosközledést a föld alá száműzték, az ok pedig egyszerű volt: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa – ami hellyel-közzel a sugárút kiépítéséért felelt – nem engedélyezte a felszínen működő villamossínek lefektetését, mely “rontott” volna a sugárút előkelőséget sugárzó látképén.
Borítókép: Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) – Andrássy út sarok, balra a Foncière-palota. A felvétel 1890-1893 között készült. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.033
