1848 tavaszán, azaz a népek tavaszán forradalmi lázban égett Európa. Palermótól Berlinig, Párizstól egészen Bukarestig forradalmi mozgalmak sorozata tűzte ki célul a monarchikus kormányzati rendszerek megdöntését vagy megreformálását, valamint új nemzetállamok létrehozását. A francia februári forradalom híre végigsöpört a kontinensen, ami részben hozzájárult a bécsi és a pesti forradalom kirobbanásához is.
1848. március 15-én, két nappal a bécsi események után a pesti ifjúság Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál vezetésével elhatározta, hogy kihirdeti az Irinyi József által 12 pontban megfogalmazott követeléseiket. Ezzel pedeig kezdetét vette Magyarország másfél éves szabadságküzdelme, amely során a magyarok olyan kitartóan küzdöttek, hogy az európai forradalmak közül itt tartott a legtovább az ellenállás, és amely leveréséhez a Habsburgoknak végül az orosz cár segítségét kellett kérnie.
Pilvax kávéház
A forradalom kiindulópontja a (mai nevén) Petőfi Sándor utca 7. szám alatt egykor működő Pilvax kávéház volt, amely ez idő tájt a radikális értelmiség és főleg a pesti ifjúság kedvelt törzshelye volt. Itt alakult meg és működött a Fiatal Magyarország mozgalom, amelynek tagjai között ott volt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vajda János, Arany János és Vasvári Pál, de itt működött a Tízek Társasága nevű asztaltársaság is, amelynek szintén tagja volt Petőfi Sándor és Jókai Mór is. Ők voltak a márciusi ifjak. Petőfi Sándor naplója szerint itt, a Pilvax kávéházban született meg a forradalom terve és itt szavalta el először a Nemzeti dalt is.
A kávéház épületét városrendezési okok miatt elbontották, majd az 1920-as években az eredeti helyszín közelében nyílt meg a Pilvax Étterem és Szálloda.
Egyetemek
A márciusi ifjak először a diákokat szólították magukhoz, Petőfi és mintegy tíz társa az esős szerdai napon először a Semmelweis utcai orvoskar hallgatóihoz ment, majd velük közösen a (mai Egyetem téri) politechnikum és a jogi egyetem diákjaihoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, valamint Petőfi is elszavalta a Nemzeti dalt. Petőfi vezetésével, az egyetemistákkal és az utca népének csatlakozásával ekkor már közel kétezer főre duzzadt a tömeg.
Nyomdák
Az egyetemeken felduzzadt tömeg következő állomása a Szép utcán keresztül vezetett a csupán néhány percre lévő Kossuth Lajos utcáig, ahol 1841-1852 között működött a Landerer és Heckenast-féle Nyomda- és Kiadóvállalat. A tömeg reggel 10 óra körül lefoglalta Landerer Lajos nyomdáját és itt nyomtatták ki cenzori engedély nélkül a követeléseiket összegző Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Az első példnyokat az ablakon szórták ki a várakozó tömegnek, később pedig az utcákon és a Nemzeti Múzuem kertjében is osztogatták. Petőfi a Szabadsajtó Udvarának nevezte el az épületet.
A 12 pont
| Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.’ 1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. 3. Évenkinti országgyülést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Urbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék. képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unio. Egyenlőség, szabadság, testvériség! |
Nemzeti Múzeum
A következő állomás is csupán néhány percre volt a nyomdától, a tömeg délután 3 óra körül a Nemzeti Múzeum kertjében kezdett gyülekezni. Itt Petőfi mellett Vasvári Pál és Irinyi József is lelkesítő beszédet tartott, amely végeztével az összegyűlt tömeg közfelkiáltással elfogadta indítványukat.
Városháza
A borongós nap ötödik helyszíneként az egykori Városháza épülete szolgált, amely a Belvárosi plébániatemplom mögött helyezkedett el. Ma már nem láthatjuk, mivel az Erzsébet híd építésekor útban volt, így 1900-ban elbontották. A Városháza melletti téren gyülekező tömeg átadta a 12 pontból álló indítványát a tanácsnokoknak. A képviselők elfogadták és aláírták az indítványt, amit aztán Rottenbiller Lipót alpolgármester mutatott fel az ablakon át a kint várakozó tömegnek.
Helytartótanács
A Városháza térről meginduló és ekkor már közel 20 ezresre duzzadó tömeg a Helytartótanácshoz, azaz a legfőbb kormányzati szervhez indult tovább Budára. Habár már épült a Lánchíd, a tömeg még nem tudta használatba venni, így a mai Vigadó tér mellett kialakított hajóhídon kelt át, és vonult az Úri utca 53. szám alatti épülethez, ahol az ország fő közigazgatási hivatalai működtek. Itt A Helytartótanács elfogadta a tömeg követeléseit.
Táncsics Mihály kiszabadítása
Az író, Táncsics Mihály a közeli József kaszárnyában raboskodott sajtóvétség miatt: 1846 után a jobbágyság felszabadítását követelte és röplapokat terjesztett. A tömeg átvonult a (később a rabról elnevezett) Táncsics Mihály utca 9. számhoz, majd kiszabadították és hintón Pestre vitték át.
Nemzeti Színház
A március 15-i események záró helyszíne a Nemzeti Színház volt a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán (az épületet 1914-ben lebontották, helyén ma irodaház található). Az eredeti program szerint ezen a napon a Két anya egy gyermeke c. darabot játszották volna, de az események miatt a színház vezetése úgy döntött, hogy Katona József Bánk bánját fogják előadni. A darabot azonban néhány jelenet után félbeszakította a bevonuló tömeg, akik Táncsics Mihály megjelenését várták, ő viszont ezen a napon már nem jelent meg, helyette a Nádor fogadóban töltötte estéjét.
A Bánk bánt aznap már nem folytatták, helyette a közönség kívánságára elszavalták a Nemzeti dalt, valamint elénekelték a Szózatot, a Himnuszt, a Rákóczi-indulót és a Hunyadi László opera egyes áriáit.
Az épület a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán, a mai Astorián helyezkedett el. Itt zárult a forradalom napja 1848. március 15-én este a Bánk bán félbeszakított előadásával és az ezt követő ünnepléssel.
