Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legfontosabb és legszimbolikusabb eseménye, amelyről minden évben megemlékezünk. Az utcákat a nemzeti színű lobogó, az ingeket és blúzokat pedig a piros-fehér-zöld színű kokárda díszíti ezen a napon. Március 15. a forradalom kitörésének emléknapja, amely előtt Magyarországon és a határon túl is számos ünnepséggel tisztelgünk. Cikkünkben olyan verseket gyűjtöttünk össze, amelyek kifejezik a hazafiságot és a magyar nemzet összetartozását!
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Petőfi Sándor műve nem véletlenül szerepel az első helyen listánkon, hiszen mondhatjuk, hogy a Nemzeti dallal kezdődött minden. Március 15-én került felolvasásra a mindenki által jól ismert 12 pont, amelyet később a Landerer és Heckenast nyomdában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül nyomtattak ki. Ezzel együtt pedig megszületett a sajtószabadság. A vers erősen hat a nemzeti önérzetre, továbbá az ismétlődő “Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” buzdító sorok is igazán szívhez szólóak.
Tompa Mihály: 1848
Betűk és ajkak fennen hirdetik:
Hogy a világ órjásilag halad;
Mondják: az ember, ez erkölcsi lény,
Tökélyesebb lesz minden perc alatt.
Az új időknek nagy története
E fontos tanból szép leckét adott;
És megtaníta: hogy nincsen nagy ok
Lenézni az oktalan állatot.
Az állatok közt önszülötteit
Csak a legalábbvaló falja fel,
És a világ órjásilag halad:
Mert most ezt a királyok kezdik el!
————-
Különös: hogy aki egy magzatját megöli:
Elvesz pallossal vagy kötélen;
Aki pedig vadúl legyilkol százakat:
Halál helyett ezt hallja: éljen!
————-
A bársony színe tart sok éveken,
De végre a bársony is kimegyen.
Rosz festék az a honfivér, királyok!
Midőn kiömlik, még piros, piros…
Ha megszárad: sötét lesz mint az átok,
S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos.
Tompa Mihályt a szabadságharc bukása kifejezetten megrendítette és költészetére a gyász és a fájdalom rányomta bélyegét. A szabadságharcról íródott versei, köztük az 1848 című versének hangulata is melankolikus, allegóriákkal, metaforákkal, szimbólumokkal díszített.
Juhász Gyula: 48 március 15.
Ó régi szép est… tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.
Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen – ó büszkeség! –
A gondolatszabadság született.
Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,
Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt…
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?
Juhász Gyula ugyan nem élte át az 1848-49-es eseményeket, de írásaiban nagy hangsúlyt fektet a magyar történelem meghatározó történéseire, legfőképp március 15-ére, amelyet a magyar demokrácia legszebb ünnepeként emlegetett. A “48 március 15.” című verse egy érzelemdús megemlékezés, amelyben tündöklő sikerként értékeli az eseményeket.
Petőfi Sándor – Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Petőfi “Egy gondolat bánt engemet” című műve egy látomásvers, amelyben a költő világszabadság iránti törekvését írja le. A vers egy érzelmekkel túlfűtött rapszódia, amelyben Petőfi kész harcolni és meghalni azért, hogy elérje a szent célt. Ezen költeménye egyfajta jóslatként is felfogható, hiszen szinte minden úgy teljesült be, ahogy azt ő megírta korábban és végül a harc mezején érte a hősi halál.
Arany János – Nemzetőr-dal
Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom…
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.
Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.
Végül, de nem utolsó sorban, Arany János “Nemzetőr-dal” művének sorait olvasva biztosan mindenkinek beugranak a hozzá tartozó dallamok is. Ugyan költészetének korai szakaszában született, de életének egyik legmeghatározóbb művévé vált. A toborzó dalban a forradalmi lelkesedés és a népies dalköltészet párosul.
Úgy gondoljuk, hogy ezen híres, forradalmi műveknek minden megemlékezésen, ünnepségen fontos jelentőségük van és mi szívesen hallgatjuk meg őket évről-évre.
Osszátok meg barátaitokkal, családtagjaitokkal és ismerőseitekkel is versgyűjteményünket, hogy ők is átélhessék a magyar történelem egyik legfontosabb momentumát a ránk maradt költemények által!
