A szerelem témája a költészetben egyáltalán nem számít ritkaságnak, hiszen számos híres magyar költőnket ihlette meg múzsájuk szépsége. Azonban akadnak olyan alkotások, amelyek a hosszú évtizedek, évszázadok alatt sem merültek feledésbe. A legszebb magyar szerelmes versek mellé irodalomtörténelmi érdekességeket is hoztunk, amelyekről még talán eddig nem is tudtál. Mutatunk 5 nem mindennapi alkotást!
Ady Endre – Elbocsátó szép üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Ady Endre és Diósyné Brüll Adél szerelme a magyar irodalom egyik leghíresebb kapcsolatai közé tartozott, amelyből rengeteg érzelmes alkotás született. Társadalmilag elítélendőnek számított az ő viszonyuk, ugyanis Adél nemcsak, hogy házas volt, de még idősebb is volt a költőnél, amelyet akkoriban szinte elképzelhetetlennek tartottak. A legtöbb embernek Ady és Léda nevét hallva az “Elbocsátó szép üzenet” című vers ugrik be, amely jól mutatja költészetének nagyságát és időtlenségét. Azonban ez a vers keserédes is egyben, hiszen a pár elválását, kapcsolatuk végét is jelenti.
Ady Endre – Őrizem a szemedet
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ady másik nagy szerelme, Boncza Berta, vagy ahogy talán a legtöbben ismerik, Csinszka volt. Kettejük kapcsolata nagyban eltért a Lédával valótól, ugyanis míg Adéllal csak szabadabb viszonyt folytattak, addig Csinszkával házasságra is lépett híres költőnk. Továbbá míg Adél 5 évvel idősebb volt a költőtől, addig Csinszka több, mint másfél évtizeddel fiatalabb volt. Az “Őrizem a szemedet” című versben is több utalás található az életkorbeli eltérésre. Egy kis érdekesség, hogy a nagy korkülönbség ellenére Ady két nagy szerelme ugyanazon évben hunyt el.
József Attila – Flórának
Most azon muszáj elmerengnem:
hogy ha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Mert jó meghalni. Tán örülnék,
ha nem szeretnél így. Kiülnék
a fehérhabú zöld egek,
fecsegő csillagfellegek
mellé a nyugalom partjára,
a nem üres űr egy martjára,
szemlélni a világokat,
mint bokron a virágokat.
Hajósinas koromban, nyáron,
a zörgő, vontató Tatáron,
egy szép napon munkátlanul,
mint aki örömöt tanul,
bámultam a Dunát, megáradt,
libegtetett leveles ágat,
úgy kanyarított sok fodort,
deszkát harapdált és sodort
olyan sok szép villogó dinnyét
a sárga ár, hogy el se hinnéd
és én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.
Piros almák is ringatóztak,
zöld paprikák bicegve úsztak,
most ez, majd az lett volna jó.
S állt és bólintott a hajó.
Ilyen lenne az űri szemle.
Milyen szép! – bólintva mindenre,
meglátnám, milyen kéken ég
az ég, mely hozzád illenék.
Mert a mindenség ráadás csak,
az élet mint az áradás csap
a halál partszegélyein
túl, űrök, szívek mélyein
túl, túl a hallgatag határon,
akár a Duna akkor nyáron…
Mert szeretsz s nyugton alhatom,
neked én be is vallhatom
az elmulástól tetten érten,
hogy önmagamba én se fértem,
a lelkem azért közvagyon
s azért szeretlek ily nagyon.
József Attila élete megpróbáltatásokkal és csalódásokkal volt tele. Életében több szerelem is felmerült, de a legtöbb reménytelenségbe fulladt és így végül rövid élete során házasságot sosem kötött. Ahogy a vers címéből is sejteni lehet, legnagyobb szerelmei közé tartozott a sikeres gyógypedagógusként és pszichológusként dolgozó Kozmutza Flóra. Flóra neve nem csak József Attilával hozható szóba, ugyanis végül egy másik híres magyar költőnk, Illyés Gyula felesége lett és házasságuk több, mint 40 évig kitartott. József Attila halálának pontos körülményei a mai napig ismeretlenek, de a folytonos sikertelenség a szerelemben és az élet más területein nagyban közrejátszhattak a tragédia bekövetkeztében.
Radnóti Miklós – Őrizz és védj
Álmomban fú a szél már éjjelente
s a hófehéren villanó vitorlák
csattogva híznak messzi útra készen.
Úgy írom itt e lassu költeményt,
mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét,
s ezentúl bottal írja verseit
szálló homokra távol Áfrikában.
De mindenünnen, Áfrikából is
borzalmas sírás hallik; rémitő
gyermekét szoptatja nappal, éjjel
szederjes mellén a dajka idő.
Mit ér a szó két háború között,
s mit érek én, a ritka és nehéz
szavak tudósa, hogyha ostobán
bombát szorongat minden kerge kéz!
Egünkre láng fut és a földre hull
az égi fényjelekből olvasó,
fájdalom kerít körül fehéren,
akár apályidőn tengert a só.
Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,
s te hószín öntudat, maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!
Radnóti Miklós első és egyetlen feleségéhez, Gyarmati Fannihoz az élete különböző szakaszaiban, különböző stílusban írt verseket. Nagyon fiatal, mindösszesen 17 éves volt, mikor megismerte a nála egy évvel fiatalabb Fifit, akivel 9 év után kötötték össze életüket. A házasságukkal kapcsolatban kettészakad a közvélekedés, hiszen sokan úgy gondolják, hogy kapcsolatuk idilli volt, míg mások hűtlenségről és veszekedésekről nyilatkoznak. Egy azonban biztos, hogy Fanni igen hosszú élete végéig, 2014-ig, hű maradt az 1944-ben elhunyt költőhöz, aki második világháború kitörése után a koncentrációs táborban hunyt el.
Petőfi Sándor – Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolata ugyan csupán néhány évig tarthatott, ugyanis a költő a segesvári csatában elesett. De ily rövid idő alatt is rengeteg szerelmi vallomás és egy közös gyermekük is született. Júliát a nemzet özvegyének tartották, azonban a 21 éves lány a költő halálának 1 éves évfordulója előtt már férjhez kényszerült menni. Petőfi Szeptember végén című alkotása, mint egy jóslat beteljesült. Ugyan a sors elválasztotta őket, de Júlia érzelmei haláláig sem múltak el a költő iránt, halotti ágyán is úgy vallotta, hogy vele örökké boldogan élhettek volna.
Listánkat még hosszasan írhatnánk, hiszen szebbnél szebb alkotások születtek az elmúlt évszázadok során. Azonban az imént említett versek azok, amelyekről úgy gondoljuk, hogy érzelmi töltetük és irodalmi jelentőség miatt egyszer az életben mindenkinek el kell olvasni őket.
Ha Neked is tetszett válogatásunk oszd meg vers kedvelő barátaiddal, ismerőseiddel is, hogy ők is feleleveníthessék a legszebb szerelmes magyar verseket!
