Egyetemi csapatával rakétákat tervez és bocsájt a magasba, részt vett a Nemzeti Űrstratégia létrehozásában, tagja számtalan nemzetközi űrkutatási és űripari szervezetnek, és távlati céljai között szerepel, hogy asztronauta legyen – mindeközben Illyés András épphogy huszonkét éves. A BME mechatronikai mérnök szakos hallgatójával beszélgettünk a hazai űriparról, az űrmérnök mesterképzésről és megkérdeztük azt is, hogy szerinte van-e élet a Földön kívül.
Sok gyerek szeretne felnőve űrhajós lenni, neked is kiskori álmod volt, hogy az űrrel foglalkozz?
Igen, már kisgyermekként magával ragadott ez a világ, de nem mindig az űr volt a figyelmem középpontjában, ugyanis eleinte túlságosan távolinak tűnt. Ugyanakkor már általános iskolában érdeklődtem a természettudományok iránt, a későbbiekben pedig fizika, biológia OKTV döntős voltam, bronzérmet nyertem országos atomfizika versenyen, majd emelt érettségit tettem fizikából, matematikából és kémiából is. A gimnázium utolsó 2-3 évében eszméltem rá, hogy a gyerekkori álom és a közben felépült természettudományos háttér végül összeért. Belefogtam az első űrtevékenységhez köthető projektekbe, például meteorológiai ballont indítottunk évfolyamtársaimmal, amellyel 25 kilométer magasan mértünk légköri paramétereket. Majd az Európai Űrügynökség (ESA – European Space Agency) CanSat versenyén is részt vettünk, ahol egy 0,33-as italosdoboz méretében kellett létrehozni egy 300-350 grammos mérőberendezést – ezt az ESA szakemberei bocsájtották fel két kilométer magasra. Innen vezetett tovább az út a rakétákig, de a Műegyetem műholdas projektjeibe is volt lehetőségem bekapcsolódni. Jó pár éve repülni is tanulok, van már vitorlázórepülős tapasztalatom, letettem több búvárvizsgát, rádióamatőr vizsgát, egyszóval tudatosan építkezem az űrhöz köthető minden területen.
Fiatal korod ellenére rengeteg projektben vettél már részt, számos külföldi és hazai szakmai szervezet tagja vagy, közben pedig egyetemen is tanulsz. Ki támogat és segít a törekvéseidben?
A szükséges szikra, a kíváncsiság és elszántság mindig megvolt bennem, de az eredményekhez kellettek a megfelelő emberek és szakemberek, akik segítettek az évek során. Jellemző rám, hogy mindig utánakérdezek mindennek, tanácsokat, véleményeket kérek, igyekszem meg is szívlelni őket és így haladni előre. Ezen a területen is rengeteg szakembert kérdeztem meg, konferenciákra jártam, hogy tanulhassak – és teszem ezt a mai napig. Az éppen készülő szakdolgozatomat például Dr. Dudás Leventénél csinálom, aki a hazai műholdas kommunikációs szakma egyik legnevesebb képviselője. Emellett természetesen a szüleim is nagy támogatást nyújtanak. Édesanyám a Semmelweis Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen tanít, tőle a tudományosság, például cikkírás területén érkezik a segítség. Édesapám pedig fizikusként és mérnökként végzett, ugyanakkor több évtizedes pénzügyi és vezetői tapasztalattal is bír, így ő is mindig nagy segítségemre van.
Ha űrkutatásról van szó, a legtöbb ember Amerikára, Oroszországra gondol és nem feltétlenül Magyarországra. Itthon hogy áll ez a tudomány?
Tapasztalatom szerint a NASA-t mindenki ismeri, de rengetegen nem tudják, hogy létezik Európai Űrügynökség, pedig az amerikai, orosz, kínai és japán ügynökségek mellett az európai is igen jelentős szereplő. Sok tízmilliárd eurós projektek folynak űrkutatás és űripar területén egyaránt. E kettőt szoktuk együttesen űrtevékenység néven nevezni. Véleményem szerint kifejezetten üdvözlendő, hogy Magyarország igyekszik felzárkózni az új űrversenyben, hiszen több mint hetvenöt éves múltunk van a területen – Bay Zoltán Hold-radar-kísérletével indult a hazai űrtevékenység, Farkas Bertalan űrrepülése által pedig a hetedik nemzet voltunk a világűrben –, ugyanakkor látható az is, hogy egy ország űrtevékenységének fejlesztése gazdasági fejlődéssel is jár. Ennek ellenére a terület néhány évtizeden keresztül elhanyagolásra került, az utóbbi néhány évben kap ismét nagyobb figyelmet. Az űrtevékenység miniszteri biztost kapott Dr. Ferencz Orsolya személyében és azóta egyre sikeresebbek a hazai űrkutatási és űripari programok, illetve minden korábbinál több ESA programhoz csatlakozik országunk – ez mind az utóbbi évek munkáját dicséri.
Nemrég készült el a Nemzeti Űrstratégia, amelynek megalkotásában te is részt vettél. Miért fontos, hogy Magyarországnak is legyen űrstratégiája?
A Nemzeti Űrstratégia megalkotása egy többéves projekt volt a hazai szereplők bevonásával, rengeteg elemzéssel, számításokkal, külföldi szakértőkkel történő egyeztetésekkel, más nemzetek stratégiájának elemzésével és a jógyakorlatok átemelésével. Azért fontos az Űrstratégia megléte, hogy tudatosan tudjunk fejlődni. Kis országként lehetőségeink is végesek, így rendkívül lényeges, hogy tisztában legyünk azzal, melyik forintot mire kell fordítani annak érdekében, hogy abból Magyarország és a magyar gazdaság is gyarapodni tudjon. Ilyen terület többek között a STEM (Science, Technology, Engineering and Mathematics) oktatásának fejlesztése, az űrtevékenység szereplői együttműködésének támogatása, vagy épp a magas piaci potenciállal rendelkező szegmensek célzott fejlesztése.
Mik az Űrstratégia főbb csapásirányai?
Az Űrstratégia jövőképe, hogy Magyarország jelentős, önálló szereplője a nemzetközi űrtevékenységnek, haszonélvezője mind társadalmi, mind gazdasági hatásainak. E jövőkép mentén három stratégiai cél és kilenc specifikus cél került meghatározásra. Fontos pillér például az oktatás, illetve a már szintén említett iparfejlesztés. Egyre több ESA programba kapcsolódtunk be az évek során, ezt az irányt is folytatni érdemes. Az ESA ipari programjait úgy kell elképzelni, hogy hazánk befizet egy bizonyos összeget az ügynökség büdzséjébe, így magyar cégek részt vehetnek az adott program projektjeiben, forrásokra is pályázhatnak. Az Űrstratégia egyik zászlóshajóprojektje az önálló műholdprogram, amellyel CarpathiaSat néven lehet találkozni. Ennek célja egy magyar geostacionárius műhold felbocsájtása és üzemeltetése. A geostacionárius kifejezés azt jelenti, hogy a műhold mindig az Egyenlítő egy adott pontja fölött tartózkodik, pályája úgy van beállítva, hogy a Föld forgásával szinkronban kering. Egy hazai geostacionárius kommunikációs műhold óriási előnye az ország infokommunikációs szuverenitásának biztosítása. Mindenképp meg kell említeni az űrhajósprogramot is, mint az Űrstratégia egy másik nagy projektjét. A program erősíti hazánk helyzetét a nemzetközi űrdiplomáciában is, ugyanakkor kézzelfogható eredményekkel is jár majd. A következő magyar asztronauta olyan kísérleteket fog elvégezni a Nemzetközi Űrállomáson, amelyek a magyar űrtevékenységhez szorosan kapcsolódnak.
Milyen kísérletek lesznek ezek?
A kísérletek között a magyar űrtevékenység szempontjából kiemelkedő területek kísérletei fognak helyet kapni. Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpontban több évtizedes hagyománya van a sugárzásmérésnek, a Pille nevű dózismérő készüléket évtizedek óta használják a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén és egyéb űreszközökben is. Véleményem szerint tehát egy sugárzásméréshez köthető kísérlet például helyet kaphat majd. Ugyancsak kiemelt terület hazánkban a telekommunikáció, távközlés, gondolok itt a BME-re és magyar cégekre is. Említhetnénk továbbá az ELTE, illetve az ELKH Wigner FK űridőjárási kutatásait is. A mikrogravitációs gyógyszerkutatásban is születtek az elmúlt években kiemelkedő magyar eredmények. A kísérletekről egy szakmai stáb dönt majd a beérkező pályázatok alapján, jelenleg is nyitva áll a felhívás az emberes űrrepülés keretében alkalmazandó tudományos kísérletek, technológiai fejlesztések és ismeretterjesztési tevékenységek kidolgozására.
Ősszel indul a BME-n űrmérnök mesterképzés, így adódik a kérdés, hogy mit csinál pontosan egy űrmérnök, mit tanulhatnak majd itt a hallgatók?
A képzés a Villamosmérnöki Karon indul, tehát nem egy gépészeti fókuszú, ún. aerospace engineer képzés indul, hanem inkább villamosmérnöki, ún. space engineer képzés. A Villamosmérnöki Kar a műegyetemi űrtevékenység egyik központja, innen származnak a Masat-1, a SMOG-P, az ATL-1 és a SMOG-1 műholdak is. Kevésbé a hordozóeszközök, hanem inkább a műholdak, űrszondák, ezek kommunikációs- és elektromos rendszerei állnak majd a képzés középpontjában. A hallgatók tanulnak majd gazdaságtudományi tárgyakat is, megismerkedhetnek az Európai Űrügynökség projektmenedzsment-rendszerével és pályázataival, egyszóval a műszaki ismereteken túl is felkészítik őket arra, hogy eredményesen tudjanak tevékenykedni a hazai és a nemzetközi űrszektorban.
Hol tud majd elhelyezkedni az, aki ezt elvégzi?
Szép számmal vannak Magyarországon is űripari cégek, de egy űrmérnök nem kizárólag az űrszektorban tud csak elhelyezkedni. Elmondható, hogy ezen cégek jelentős része sem százszázalékban űriparral foglalkozik, ez általában tevékenységük 10-20-30 százalékát adja – ez igaz hazánkban és külföldön egyaránt. De visszatérve az eredeti kérdésre: az űrmérnök végzettségű szakember tulajdonképpen bármely iparágban el tud helyezkedni, főként a magas hozzáadott értékkel bíró munkakörök esetében lesz szükség a tudására. A képzés során multidiszciplináris területeken is szerez tapasztalatot, valamint megismerkedik a legmagasabb minőségi követelmények között történő munkavégzéssel. Összességében tehát azt gondolom, hogy az űrmérnök képzés lehetőségek tárházát nyitja ki a képzést sikeresen teljesítők számára.
2021 szeptemberében jött létre a BME Aerospace Team, mivel foglalkoztok a csapatban?
A BME Aerospace Team a Műegyetem rakétatechnikával, rakétafejlesztéssel foglalkozó csapata. Ebben a formájában 2021 szeptemberében került megalapításra, de a múltunk jóval régebbre nyúlik vissza. Még középiskola alatt, a CanSat verseny során fogalmazódott meg bennem, hogy érdemes lenne mélyrehatóbban foglalkozni a rakétákkal. A Műegyetemen egy motivált és tehetséges hallgatókból álló csapatot építettem fel, velük pedig 2020 augusztusában megszerveztük az első magyar CanSat versenyt, ami tulajdonképpen az ESA európai versenyének felkészülési versenye volt. Az általunk épített rakétákkal bocsájtottuk fel a középiskolások által tervezett és épített eszközöket. Azóta újabb kihívások elé néztünk komplexebb rendszerekkel, nagyobb rakétákkal. Idén a Portugál Űrügynökség European Rocketry Challenge versenyének 9 kilométeres kategóriájában képviseljük Magyarországot és a Műegyetemet. A verseny kiváló lehetőség arra, hogy a magyar űrszektor névjegyét a rakétatechnika területén nemzetközi színtéren is letegyük az asztalra.
Úgy tudom, hogy asztronauta szeretnél lenni. Hogyan jut el valaki az űrbe?
Az űrbe vezető út nem egyszerű, még csak nem is egyértelmű. Talán az Egyesült Államokban nagyobb hagyománya van az asztronautaválogatásoknak, mint Európában, de kitaposott ösvény sehol sem létezik. A Nemzetközi Űrhajós Szövetség tavaly ősszel Budapesten tartotta 33. kongresszusát, ahol több űrhajóssal is volt szerencsém beszélgetni: egyikük azt mesélte, hogy háromszori elutasítás után válogatták be az egyik asztronautaprogramba. Annyi biztosan elmondható, hogy szükséges elmélyülni a természettudományokban (az orvoslástól a mérnöki tudományokig bármiben), tudományos eredményeket, publikációkat kell szerezni, a kutatás mellett az eredmények ipari felhasználásával is érdemes foglalkozni, valamint közel kell maradni a repüléshez. De biztos, bevált recept nincs. A legfontosabb az, hogy saját utat találjon az ember, a felsorolt területeken belül oda helyezze a hangsúlyt, ahol az számára komfortos. Ezáltal minden területen jártas, egy-két területen pedig kiemelkedő tud lenni. Ez az, ami növeli egy asztronautajelölt esélyeit egy válogatáson. Az ESA-nál hat-nyolc-tíz évente hirdetnek válogatást, legutóbb 2021 júniusában volt nyitva a jelentkezési lehetőség. Fizikai és pszichológiai tesztekre, memória- és reakcióidő-vizsgálatra, térbeli tájékozódás és nyelvi készségek felmérésére lehet számítani, de ez nem titok, könyvek és online cikkek szólnak a válogatásokról és szükséges kompetenciákról. A kiválasztott űrhajósok kutatók, a tudomány nagykövetei, akik a Földön (idejük nagyobb részében a Földön) és az űrben egyaránt az űrtevékenységgel foglalkoznak.
Szerinted vannak odakint más életformák?
Hatalmas az univerzum, statisztikailag megvan a lehetőség rá, de a válaszokat még keresik az asztrobiológusok. Mivel a világegyetem kicsiny töredékét ismerjük csak, ezért nem tartom kizárhatónak, hogy valahol élettel vagy az élet nyomaival, például egysejtűekkel találkozzunk. Hogy értelmes életformával találkozhatunk-e, illetve, hogy mit jelent egyáltalán az értelmes életforma kifejezés… Erről nem tudok nyilatkozni, nem a szakterületem.
Melyik a kedvenc űrkutatásos-űrhajós filmed?
Bár még nincs évtizedes tapasztalatom az űrtevékenységben, azért jó pár éve foglalkozom már a témával, emiatt pedig olykor kétkedve olvasom, nézem az űrrel kapcsolatos alkotásokat. Persze ez nem von le értékükből, egy sci-fi esetében néha jó eljátszani a „mi volna, ha…” gondolatával. Kedvencet nem tudnék kiemelni.
Mi az, amit rendszeresen rosszul jelenítenek meg az ilyen filmekben?
Az űrtevékenységből származó találmányok sokszor esnek áldozatul az írói kreativitásnak vagy épp a közhiedelemnek. Az űrhöz köthető találmányok közé sorolhatjuk a karcmentes (szemüveg)lencséket, az infrahőmérőket, az okostelefonok kameráit (CMOS szenzorok), de a műholdas navigációhoz is nap mint nap űrtechnológiát használunk. Ugyanakkor a tévhitek között rendszeresen megjelenik pédául a teflon és a tépőzár.
Szerinted hova jut el a világ űrkutatása tíz éven belül?
Azt gondolom, hogy a következő tíz évben a Hold- és Mars-kutatásban várhatóak nagyobb áttörések. A Holdra ismét embert akar juttatni az Egyesült Államok, ugyanakkor Kína is hasonló célokat fogalmazott meg az utóbbi években, ez a verseny pedig ösztönzőleg tud hatni mindkét szereplőre. Kisebb embercsoportok (3-5-10 fő) Holdra, illetve Marsra költöztetése is rendkívüli lépés lenne az emberiség szempontjából, bár ez talán már túlmutat az egy évtizedes távlaton.
Mit gondolsz, van arra esély, hogy egyszer valamilyen formában más égitestre költözzön az emberiség és ott kezdjen új életet?
Ha ez valaha megtörténik, akkor sem a közeljövőben lehet ilyesmire számítani, én azt szorgalmazom, hogy inkább a Földet védjük meg. Nincs Föld 2.0, így az űrtechnológiát és az űreszközöket a klímaváltozás és a globális felmelegedés elleni védekezésben is be kell vetni. Műholdas adatok felhasználásával például megérthetünk és előrejelezhetünk bizonyos jelenségeket, szerintem az űrszektornak ebben van felelőssége. De visszatérve az elköltözés lehetőségére: az Űrállomáson való néhány hónapos tartózkodás is rettentően megviseli az egyébként egészséges és felkészült asztronauták szervezetét. Az emberi test alapvetően a földi élethez adaptálódott, így rengeteg különböző problémát kell még megoldani ahhoz, hogy az emberek huzamosabb ideig is egészségesek tudjanak maradni az űrben. Tehát még korai lenne csomagolni…
