Párizs, Hong Kong, Chicago, Budapest… Minden város eltérő adottságokkal, tulajdonságokkal, történelemmel és kulturális hagyományokkal rendelkezik, amelyek alapjaiban formálták kialakulásukat és fejlődésüket az évszázadok során. Nem is csoda, hogy sokunknak van például “Prága feelingje”, még ha nem is teljesen megegyező. Budapest is a maga bájával hódítja meg turisták millióinak szívét. Ennek természetesen sok oka van, de az egyik legmarkánsabb a főváros építészetében keresendő.
Míg New York-ról az égig érő acél és üveg dominanciája jut eszünkbe, Bolognaról a vörös épületek sokasága, Amsterdamról a befelé dőlő házak és a szűk csatornák, addig Budapest egyik legjellemzőbb látványa a szecesszió stílusjegyeit magukon hordozó épületek. Fővárosunk szürke utcáinak szinte mindegyikében megtalálható a szecesszió színessége, korszakainak eltérő formavilága, kulturális hagyománya. Olyannyira fontos stílusa lett Budapestnek, hogy épületek ezrei épültek Lechner Ödön, vagy éppen Kós Károly művészetének hagyományán.
A szecessziónak is megvan a maga mélyre nyúló története. Kialakulásának idejét nagyjából Pest, Buda és Óbuda összeolvadása (1873) utáni időszakra tehetjük, amikor is a dualizmusban az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális és gazdasági központja hivatalosan is két otthont kapott magának. Ekkor kezdődött a jól ismert, a mai város arculatának kialakulása. Kezdetben főként Ybl Miklós és társai által képviselt eklektikus stílus kezdte alakítani a “budapesti feelinget”. Olyan épületeket köszönhetünk nekik, mint a Parlament, a Várkert Bazár, a Jánoshegyi Erzsébet-kilátó, vagy éppen a Magyar Állami Opera épülete. Azonban, az eklektika historizáló, a múltba visszanyúló hatásaival párhuzamban kezdett megjelenni – egyfajta csendes, de forradalmi válaszként – a szecesszió népi és magyar kulturális hagyományokra építő izgalmas szín- és formavilágú egyvelege.
“Az építészet a kor térbeli akarata.”
Ludwig Mies Van Der Rohe
A szecesszió sajátossága, hogy – Budapest világvárossá avanzsálódásával párhuzamosan (a századforduló idején) – a stílusirányzat is fokozatosan kezdett teret nyerni magának. A várost ekkor hatalmas építkezések, állandóan betelepülő embertömegek, egymás után nyíló éttermek, kulturális és szórakozóhelyek jellemezték. A felpezsdülő közeg a művészetre is aktív hatást gyakorolva egyre inkább engedte az új építész nemzedéknek (egyébként az eklektika idézőjeles kárára) a szecessziós művészeten keresztül kommunikált művészi vágyat: egy nemzeti, saját hagyományokra építő építészeti stílus megalapítása és elterjesztése az egyre inkább duzzadó városban. A vágy annyira erős volt, hogy egy sikeres kibontakozás után fontosabbnál fontosabb épületek tucatjai kezdték el magukon hordozni a szecesszió, kezdetben virágos, népi motívumokkal tarkított díszítőelemeit.
Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy amikor rátekintünk egy szecessziós épületre, akkor miért fog el bennünket némi disszonancia. Egyszerre fedezhetjük fel a cirádás díszekben a kelet építészeti hagyományait, és a nyugat-európai új művészeti áramlatok hatását. Nos ez a kettősség is reprezentálja a magyar kultúra libikókázó jellegét a világ jobb és bal oldala között. Az épületek sokszínűségében azonban a középen lévő kulturális hagyományok is aktívan szerepet kaptak és olyan újfajta gondolatok is mozgatták a tervezők töltőtollait, mint az egyéniség szabadsága.
Röviden összefoglalva, a szecesszióra a konzervatív építészettel kapcsolatos továbblépésként, és a modern irányzatok előfutáraként tekinthetünk.
A szecesszió változatos stílusa
A szecesszió szót hallva leginkább a virágzó falak és tetőcserepek juthatnak eszünkbe, azonban – az előbbiekben taglalt sajátosságai miatt – talán az egyik legváltozatosabb és legnagyobb eltéréseket mutató, de mégis egy építészeti stílusnak tekinthető irányzatról beszélünk: nagyon sok szecessziós épület csak lágy, minimalista díszítéssel hirdeti egyediségét, de akadnak olyanok is, amelyek a középkori hagyományokból táplálkoznak.
A budapesti szecessziós épületek számos esetben más nemzetek építészeti hagyományaira is támaszkodva várják a mai napig látogatóikat, lakóikat. A keleti építészet egyes jeleit megtalálhatjuk például a Kazinczy utcai Zsinagóga homlokzatán, de számos lakóépület büszkélkedik skandináv sajátosságokkal is. Így nem csoda, hogy mindegyik, kvázi generáció, más-más hagyományokat követve fejezte ki művészi világlátását.
“Építész a jelenre tervez, a múlt tudatában, egy lényegében ismeretlen jövő számára.”
Norman Foster
Lechner Ödön szinte elsőként, a nemzetközi irányzatokat megelőzve tűzte ki a magyar népművészet jegyeit tervezői hitvallásának hajójára, célja pedig a magyar formanyelv megteremtése volt. Épületei (például a Vakok Intézete, Iparművészeti múzeum, Postatakarékpénztár) pedig ikonikussá válva a mai napig elkápráztatják és zavarba ejtik a fővárosiakat és átmeneti vendégeiket. Utódai azonban nem az ő formavilágával szerették volna elérni hasonló céljaikat. Ilyen volt például Lajta Béla, Medgyaszay István, Kós Károly, Árvai Aladár, Kőrössy Albert Kálmán, vagy Zrumeczky Dezső, aki a Fővárosi Állat- és Növénykertet tervezte, Kós Károllyal karöltve.
Nos megállapíthatjuk, hogy a szecesszió egy olyan egységes építészeti stílus, ami kicsit sem egységes.
Híres szecessziós épületek
- Iparművészeti múzeum
- Állatkert
- Földtani intézet
- Mátyás templom tetőszerkezete és belső díszítése
Forrás: pexels.com 
Forrás: Pinterest 
Forrás: szepmagyarorszag.hu 
Forrás: Pexels
Kevésbé híres szecessziós épületek
- Újpesti Városháza
- Szent László templom, kőbánya
- Wekerle telepi épületek
- Fasori református templom
Forrás: Pinterest 
Forrás: Pinterest 
Forrás: Pinterest 
Forrás: Wikipédia
Fedezd fel Te is Budapest szecessziós épületeit!
Ha szeretnél a szecessziós épületek után eredni és akár egy budapesti felfedező utat szervezni, akkor a Szecessziós Magazin oldalán találsz egy terjedelmes és igen pontos gyűjteményt minden budapesti szecessziós épületről, térképen jelölve és kategorizálva aszerint, hogy milyen típusú épületről (villa, lakóház, templom, középület stb.) van szó.
