Egykor egy híd, amelyet magáról Ferenc Józsefről neveztek el. Majd később egy felrobbantott híd, amelynek maradványai nagyrészt a mai napig a Duna medrében áznak. Ez a Ferenc József híd, ami napjainkban is tovább él utódjában, a Szabadság hídban.
A millennium évében, 1896-ban adták át a Ferenc József hidat, ami akkor Budapest harmadik közúti átkelőjének minősült. A híd szerkezetébe maga az uralkodó verte bele az utolsó szeget, innen kapta eredeti nevét. Az átadását követő második évben már a villamosok is közlekedhettek az átkelőn, igaz először annak két szélén. Sajnos azonban még egy fél évszázad sem adatott meg a híd felvirágzásához, hiszen 1945. január 16-án, Budapest ostroma idején a folyóba robbantották. Nem tudni pontosan, hogy a német, vagy a szovjet hadsereg adta ki a tűzparancsot, ami viszont biztos, hogy a szovjetek a bombázást követően még használták a megmaradt híd állópillér részeit. Így a hidat magát csak az 1946-os nagy jégzajlás sodorta el teljesen.
Az ezt követő újjáépítés viszonylag gyorsan megtörtént. Az átkeresztelt Szabadság hidat 1946. augusztus 20-án adták át ismét a forgalomnak, a háború után gyakorlatilag elsőként az állandó hidak közül. Kezdetben szürkére festették, az eredeti zöld színét majd csak 1984-ben kapta vissza. A hídon utazva, a pesti oldalon még mind a mai napig láthatjuk a vámszedőházakat, amely „bódékban” az áthaladás esetén szedték be az adót a régi időkben. Ezeken ma már a Ferenc József híd és utódja, a Szabadság híd építésének időpontját megörökítő emléktábla díszeleg. Hasonló táblákat helyeztek el a pilléroszlopokra is, amiken a tervezők és kivitelezők neve szerepel.
2018-ban jelent meg a hír arról, hogy lencsevégre kapták a Ferenc József híd roncsait a Duna medrében.
Ezt később a szonárral felvett képek is megerősítették, valóban a régi idők maradványai bukkantak elő és váltak láthatóvá a járókelők számára, több mint 70 év után először. A nem mindennapi látványt az akkori rendkívül alacsony, rekord szintű vízállás tette lehetővé. A roncsok mellett egyébként találtak még pénzt, autót, sőt háborús bombát is. Különleges élménynek számított továbbá, hogy az Ínség-sziklájához is be lehetett sétálni, ami alapvetően egy vízzel fedett zátony a Gellért-hegy lábánál, de 2018-ban még ezt is saját szemmel láthatták az éppen arra járók.
A kérdés, hogy miért maradhattak a roncsok – félig az iszapba süllyedve – a Duna medrében? Ennek igazán egyszerű oka van: a roncsok nem akadályozzák meg a Dunán való hajózást. Míg tehát a középső hídnyílás részei közül a pesti oldalhoz közelebb lévő részt kiemelték az újjáépítés megkezdése előtt, addig a budai oldal szerkezetének egy nagy része még mind a mai napig a mélyben alussza álmát. Nem csupán a hajósok, hanem a Dunával foglalkozó szakemberek is számon tartják a mederformává vált roncsot. Így többek között ez az oka annak, hogy folyamatosan monitorozzák a Duna medrét, követik a folyó vízállását.
*Borítókép forrása: Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár
